1. Mi jut az eszembe az ideológia szó hallatán?
- a politikai pártok hangzatos ígéretei a választások során.- nem valamilyen elv mellett való szilárd elkötelezettség, hanem a valakik ellen való tartós érzelmi hangolódás.
- a magasztos célokért küzdő politikai mozgalmak sikereinek korlátozottsága.
- a fegyveres politikai mozgalmak kegyetlenkedései.
- a túlzott szabadság gyengeségei.
- az antidemokratikus rezsimek propagandája, amellyel átmossák az emberek agyát, a hatalmuk megtartása érdekében.
- a történelemkönyvekből ismert jobbos-balos megosztottság.
- a történelemkönyvekből ismert birodalmak azon törekvése, hogy leigázzák a fél világot.
- az igazságtalan történelmi átalakulást sérelmezők szűnni nem akaró indulatossága.
- a saját nemzeti identitással rendelkezők büszkesége és mások lenézése.
- egyéni szinten a másság elfogadásának lelki nehézségei.
Egyszóval egyáltalán nincs jó véleményem az ideológiákkal kapcsolatosan.
Járjuk körül magát a fogalmat, hátha megváltozik, vagy legalább árnyalódik a véleményem!
2. Honnan származik az ideológia kifejezés?
Az ideológia szót egy felvilágosult francia arisztokrata filozófus (de Tracy) találta fel neologizmusként 1796-ban terápiás céllal.Eredetileg az ideák (filozófiai eszmények) hobbitevékenységként történő tanulmányozgatását jelentette.
Ezt viszont már a korabeli közvélemény sem igazán tartotta hasznos elfoglaltságnak és felesleges spekulációként kezelte.
Lám-lám már a kezdet kezdetétől balsors ült ezen a szón, a negatív mellékzönge már a legkorábbi időkben hozzátapadt.
A szó alkotója felvilágosult gondolkodó volt, mit jelent ez a szó vonatkozásában?
A felvilágosodás olyan szellemi mozgalomnak tekinthető, amely az egyházi ideológiát akarta levátani és az ész ideológiáját állította a helyébe ironikus módon a francia forradalom legvégén újraszabott vallási köntösben.
A felvilágosodás eredményeként az ateisták a vallást hamis tudatként kezelték. Különösen jellemző ez az ateista hozzáállás Marxra, aki az ideológia szót felfedezte magának és a jelentését jelentősen átalakította.
Marx a Német ideológia című könyvében a politikai pártok mindegyikének a nézeteit ideológiának minősítette. Az ideológia szó innentől kezdve gyakorlatilag politikai ideológiát jelent.
Marx radikális újítása az volt, hogy gazdasági alapon filozofált és politizált. Egy az egész történelmen áthúzódó, gazdasági jellegű, társadalmi szembenállást vizionált, valamint az akkori elnyomott osztály (a munkásosztály) jövőbeli hatalomátvételének szükségszerűségét.
A szerencsétlen ideológia szó újabb negatív felhanggal gyarapodott ezáltal: pártos, utópisztikus jellegű lett.
De ezzel el is érkeztünk a tudásszociologiáig, ami a marxista megközelítést egy értéksemlegesebb megközelítésre próbálta lecserélni. Különösen említésre méltó ebből a szempontból Mannheim Károly 1929-es Ideológia és utópia című könyve.
Mannheim Károly tudásszociológiája szerint az ideológiák olyan szimbólikus rendszerek, amelyekből hiányoznak a tudományos elméletek, pragmatikus stratégiák és az érvelő erkölcsfilozófiák tulajdonságai. (forrás: Politikai filozófiák enciklopédiája)
Na jól van, akkor ezek szerint elméletileg is reménytelen a helyzet, hogy eljussunk egy olyan szintre, amikor az ideológia szó negatív megítélést eredményező jelentéstartalmaitól megszabadulhatunk.
Felmerül azonban egy fontos kérdés: Lehet-e élni nélkülük?
3. Ideológiák nélkül élni olyan, mint identitás nélkül lenni?
Az ideológiák a történelem termékei, és már az ideológia kifejezés megalkotása előtt is léteztek.A modern korban aztán tudatosultak és társadalmi tudatformáló tényezőkké váltak.
Az ideológiák látható és láthatatlan módon, teljesen áthatották a modern világot.
Voltak, akik vakon hittek a vezérek által kinyilatkoztatott dogmákban, és olyanok is, akik csak úgy tettek, mintha hinnének bennük.
A főbb modernkori ideológiákat és egymáshoz való viszonyaikat részleteiben lásd az ideológiák tárháza csatornán:
A modernkori politikai ideológiák családfája rendkívül szemléletes módon megtalálható a Wikipédián: itt.
4. De mi a helyzet a posztmodern korral?
Mark Fisher könyve:
jól láttatja milyen is az az antitotalirista, szép, új világ belülről, amelyben élünk.
A könyv előnye, hogy a globális kulturális problémák felismeréséig eljut, de a hátránya, hogy a megoldásokig viszont sajnos nem.
Nehéz ugyanis mit kezdeni azzal a rendszerrel, amelyben még a rendszer elleni lázadás is a rendszer része.
(És talán ennek a kilátástalságnak lett az áldozata a fiatalon öngyilkosságot elkövető szerző is.)
5. Konklúzió helyett
Ugyan nem árt, ha tisztában vagyunk a társadalmilag meghatározott szellemi lehetőségeinkkel és korlátainkkal, de nem érdemes hagyni, hogy az intellektusunk túlzottan belebonyolódjon a lehetőségek és a kényszerek koronként változó szövedékébe.Úgyhogy én itt abba is hagyom a további vizsgálódást.
