A 16 összetevős lételméleti alapmodellem felépítése:
Egyrészt vannak a résztvevők/szereplők. Mégpedig:
A. Objektumok
B. Objektumok önhasonlósága
C. Szubjektum
D. Más szubjektumok
Másrészt vannak a pszichikus folyamatok/tevékenységek. Ezek:
1. érzékelés
2. érzelmi működés
3. értelmi működés
4. cselekvés
Harmadrész vannak a működésbiztosító infrastruktúrák. Tételesen:
I. Test
II. Interakciók
III. Nyelvek
IV. Szabályok
És végül negyedrészt a szegmensek, vagy gyűjtőfogalmak. Felsorolásszerűen:
a) Világ
b) Jelen
c) Valóság
d) Kultúra
Ezeknek az egymáshoz való viszonyát, egymásrahatását nyilak jelölik.
1. lépés: A Világ feltérképezése
A Világ két összetevőből áll:- Objektumokból és
- Objektumok önhasonlóságából, vagyis a rendező elvből.
Az Objektumok az érzékeinkkel megismerhetők, míg a rendező elv egy zárt, titkos, láthetetlen világ.
A rendező elvet jelen esetben az önhasonlóság képviseli.
1. kérdés: Mit jelent ez az önhasonlóság?
Az önhasonlóság azt jelenti, hogy a világ összes dolga ugyanolyan összetevőkre bontható fel, amilyen összetevőkből a szubjektum áll.
Ugyanis ezeket a tényezőket a szubjektum bele vetiti az általa érzékelt objektumba.
A szubjektum ugyanis nem képes másképp érzékelni a világot csak ezen a szemüvegen keresztül.
2. kérdés: Hány összetevőre bontható a szubjektum, vagyis hány összetevőre oszlik minden egyes lépésben a világ?
Valaki szerint:
- kettőre,
- háromra,
- négyre,
- sokra.
Az én lételméletem a négyes szám használatára, illetve a négyfele bontás logikai műveletére épül.
Ennek megfelelően a lételméleti alapmodellem 4-szer 4, azaz 16 összetevőből áll.
3. kérdés: Az önhasonlóság következetes alkalmazása nem teszi misztikussá, illetve vallásossá ezt a modellt?
Valóban, ha ész nélkül alkalmazzuk ezt a módszert, akkor nem lesz több, mint számmisztika, ami a dilettantizmus egyik formája.
Viszont a modellnek van egy mélyen vallásos keresztény vetülete is, ugyanis teljesen mindegy, hogy Istennek, vagy rendező elvnek hívjuk azt a valamit, ami a világot működteti.
4. kérdés: Melyik az a négy összetevő, amely önhasonló módon mindig előkerül?
Az önhasonlóság négy alapeleme:
- a szenzualitás,
- az emocionalitás,
- az intellektualitás,
- és a szocialitás.
Ezekről később lesz szó részletesebben.
2. lépés: A Valóság feltérképezése
A Világ és a Valóság nem azonos fogalmak.Lényegi különbség köztük, hogy a Világ tőlem független fogalom, míg a Valóságba alapvetően beletartozom én is, nélkülem nem képzelhető el.
Vagyis a valóság elsődleges összetevői:
- Objektumok,
- Objektumok önhasonlósága,
- Szubjektum,
- Más szubjektumok.
A Valóság elsődlegesen az, amit látok és közvetlenül érzékelek.
Ezek lehetnek: tárgyak, épületek, természeti képződmények, élőlények, emberek és a saját testemnek az a része, amelyet képes vagyok közvetlenül érzékelni.
A valóságba elsődlegesen nem tartoznak bele a fikciók, vagyis az országhatárok, személynevek, rangok, népnevek, egyéb az objektumokra ráaggatott címkék.
Amit közvetlenül nem érzékelek, az nincs benne a Valóságban.
Így elsődlegesen nem valóságosak számomra a más kontinensen élők, vagy a régmúltban élt emberek.
Igen tudom, hogy ez az elsődleges valóságértelmezés túlzóan leszűkítő jellegű.
Elsődlegesen nehéz, illetve néha lehetetlen különbséget tenni a valóság és az illúzió között.
A Világ tehát egy lételméleti fogalom, amíg a Valóság pedig egy vele kapcsolatos ismeretelméleti fogalom.
1. kérdés: Hogyan terjeszthető ki a Valóság fogalma, hogy a mai szóhasználatnak megfeleljen?
- Az elsődleges valóságba csak a ténylegesen a fizikai világban létező dolgok tartoznak bele.
- A másodlagos valóságba már vallási fogalmak is beletartoznak, amelyek a világ felépítésére és működésére vonatkozóan magyarázó tényező jelleggel rendelkeznek.
- A harmadlagos valóság ezzel szemben olyan elméleti fogalmakat tartalmaz, amelyek létezésére kísérleti bizonyítékok állnak rendelkezésre. Ilyen pl. az elektron.
- A negyedleges valóság olyan társadalomelméleti fogalmakból áll, amelyek a közösségi viszonyok egyes aspektusainak a megnevezésére szolgálnak. Ilyenek pl. az előzőleg említett országhatárok, személynevek, rangok, népnevek.
(Zórójeles megjegyzés: Ebben a modellben közvetlenül csak az elsődleges valóság jelenik meg.)
A kiterjesztett Valóság szerkezete függ tőlem, vagyis az elmeállapotomtól, a hitrendszeremtől, a műveltségemtől, a szakképzettségemtől.
2. kérdés: Hogyan küszöböli ki ez a modell a szolipszizmus logikai hibáját, vagyis azt a kényszerképzetet, hogy a világ általam és értem létezik?
E modell szerint a Világ tőlem függetlenül létezik, míg ugyanez a valóságról már nem mondható el.
A modellben jól látszik, hogy ha én nem létezem, attól még a Világ létezik.
3. kérdés: Ez az asztal ugyanúgy létezik, mint Isten?
E modell szerint ez az asztal elsődleges létező. Azt mondhatjuk rá, hogy: "van".
Az Isten viszont másodlagos/negyedleges létező. Azt mondhatjuk rá, hogy: "kellene, hogy legyen".
Az Istennek van alacsonyabb szintű megnyilvánulási formája is, míg ennek az asztalnak nincs magasabb rendű megnyilvánulási formája.
4. kérdés: Ez az asztal illúzió csupán?
Számomra ez az asztal nem illúzió, mert az elsődleges valóság része.
Nehezebb kérdés, hogy a tévéképernyőn megjelenő kép, amely a látásom korlátozottságát/tehetetlenségét kihasználva jön létre, valóságos-e?
Számomra ez is az elsődleges valóság része.
A kérdés-sor folyatható: És mi a helyzet a bűvésztrükkökkel, azok is valóságosak?
Ha hiszek a látszatnak, akkor mindenképpen valóságosak.
És mi a helyzet a propagandával, a szándékos politikai megtévesztéssel?
Aki naív, hiszékeny, korlátozott kritikai érzékkel rendelkezik, akkor a propaganda is a valóság része, gondoljunk csak Hitler majdnem sikeres önbeteljesítő propagandájára, hasonló elven működik a Pigmalion-effektus és a csodatevő szerek placebó hatása is.
3. lépés: A Jelen feltérképezése:
Az időt örökös jelen, illetve múlttá vált jelen, valamint jelenné vált jövő, valamint a jelen, mint időtartam alkotja.A jelent csak én, a szubjektum vagyok képes átélni közvetlenül.
Van testem és vannak interakcióim is, ezekkel tartom a kapcsolatot a valósággal, a világgal, vagyis a való világgal.
Vannak tevékenységeim is:
- Érzékelés.
- Érzelmi működés.
- Értelmi működés.
- Cselekvés.
Az érzelmi működést és a cselekvést, valamint a más szubjektumokat és objektumokat képes vagyok közvetlenül érzékelni.
Az értelmi működés érzékelése közvetett a cselekvésen, illetve a nyelvhasználaton keresztül történik.
1. kérdés: Létezik-e jelző nélküli jelen?
A jelző nélküli jelen nem fejez ki semmit, olyan gumifogalom, amely bármire ráhúzható.
Érdemes jelzők segítségével egymástól megkülönböztetni a különféle jeleneket, úgy, mint:
- a szubjektum által érzékelt jelen;
- a műalkotások által konstruált, fiktív jelen;
- a világ változásaihoz kötött, metrikus (időskálán megjelenített) jelen;
- a munkafolyamatok által meghatározott jelen.
2. kérdés: A jelen a születésemmel kezdődik és a halálommal ér véget?
A szubjektum, azaz az én által érzékelt jelen véges.
Nem tudhatom, hogy volt-e előzménye, illetve lesz-e folytatása.
Ha vallásos vagyok, akkor reménykedhetek benne, hogy nem éltem értelmetlen életet.
3. kérdés: Einstein szerint nincs egyidejűség, szerinted van-e?
Ha az időzónás eltéréseket tekintjük, akkor tényleg nincs mindenhol egyidejűség.
Nagyobb léptékben viszont az én szubjektíven átélt jelenem igazodik a magasabbrendű jelenekhez, így a kronológikus/csillagászati eredetű időhöz is.
Egy adott időpontban érzékelhetővé tehető, hogy mit csinálok éppen én és a rajtom kívüli más szubjektumok, akár a Föld túlsó féltekén.
Ilyen értelemben létezik egyidejűség.
Az egyidejűség nélkül a globális folyamatok nem lennének megszervezhetők.
4. kérdés: A jelen és az idő egymással szinoním (azaz egymással megegyező jelentésű) fogalmak?
Nem teljesen.
Az időskálán mért, igeragozásokban megjelenő idő három részre tagolható:
- múltra;
- jelenre;
- és jövőre.
A valóságban ezek a fogalmak kissé összekeverednek, hiszen pl. a fény véges sebességgel terjed, ezért azoknak a csillagoknak a fénye, amelyeket most látunk az éjszakai égen, nem most, hanem elég régen indult, mire eljutott hozzánk, tehát mi, amikor a csillagos eget bámuljuk, akkor valójában a múltat látjuk.
Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy az idő központi fogalma a jelen, hiszen minden időbeliség ehhez képest határozódik meg.
4. lépés: A Kultúra feltérképezése:
Amikor gondolkodom, akkor mások gondolkodásához igazodom.Amikor viselkedek, akkor is a mások viselkedését veszem alapul.
A gondolkodáshoz szükségem van nyelvre, amelyet mások segítségével sajátítok el, és megint másoknak adok tovább.
A nyelvhasználathoz és a viselkedéshez szükségem van szabályokra.
A kúltúra ennek megfelelően a következőkből tevődik össze:
- szubjektumokból, más szubjektumokból;
- ezek interakcióiből;
- nyelvekből;
- és szabályokból.
1. kérdés: A Kultúrákra milyen hatással vannak a földrajzi viszonyok?
A kutúrák jellegét alapvetően határozza meg a technikai fejlődés.
A technikai fejlődés során ugyanis a régebbi életformákat újak váltják fel, a régiek pedig végleg eltűnnek, vagy háttérbe szorulnak.
Ezért aztán például az ősközösségi viszonyok mára már csak nagyon rejtett helyeken maradhattak fenn.
A technikai fejlődés első lépése a mezőgazdasági forradalom volt.
Ennek során alakult ki a letelepült életmód és az országhatárok.
Miután kialakultak az országhatárok, azokat csak kivételes esetekben (főként háborúkkal) módosították.
A kultúrális viszonyok alakulására nagy hatással voltak a nagy földrajzi felfedezések is.
Mára nyolc (egymástól lényegesen eltérő vallású és nyelvű) kulturális régiót különböztethetünk meg:
- Germán/protestáns-Észak+Nyugat-Európa+Észak-Amerika+Ausztrália
- Latin/katolikus-Közép+Kelet-Európa+Latin-Amerika
- Szláv/görög-keleti-Európa + Észak-Ázsia
- Arab-perzsa-urdu-indonéz/iszlám-Ázsia+Észak-Afrika
- Japán-koreai-maláj/modernista Távol-Kelet
- Kvázi-kommunista/modernista Kína + Indokína
- Hinduista/buddhista India + Távol-Kelet
- Kvázi-keresztény Fekete-Afrika+Óceánia
Az orszáhatárokon belül található ásványi kincsek mértéke és mezőgazdasági földterületek nagysága elméletileg meghatározhatnák az adott ország gazdagságát, de ez ténylegesen a politikai és az infrastrukturális viszonyok jellegétől függ, amit viszont az egyes kulturális régióbeli helyzettől függ.
2. kérdés: Hogyan függnek a Kultúrák a történelemtől?
Ha megnézzük az emberiség történetét, akkor azt
- az őskorban a birodalmak hiánya,
- az ókorban az egyre nagyobb birodalmak,
- a középkorban a szétaprózódott kis birodalmak sokasága,
- az újkorban ismételten az egyre nagyobb birodalmak jellemzik.
Ezzel párhuzamosan ment végbe a piacok bővülése-szűkülése és legvégül a globalizálódása is.
Ennek megfelelően mára már csaknem azonos kulturális-technikai viszonyok uralkodnak a Föld majd-minden területén.
Ilyen értelemben beszélhetünk a történelem végéről.
3. kérdés: A polgári és ipari forradalmak milyen hatással voltak a kultúrára?
A polgári forradalmak tették lehetővé a liberális piacgazdaságok és a nemzetállamok politikai alapjait.
Megjelentek a fővárosok, parlamentek, pártok, ideológiák.
Az ezt követő tudományos-technikai forradalom átalakította az agrártársadalmakat ipari-urbanizált társadalmakká.
Ez a feudális-paraszti-klerikális-kézműves társadalmakat válságba, majd háttérbe szorította.
Különösen gyorsan fejlődtek az egymásra épülő iparágak:
- a bányászati+kohászati+gépipari+építőipari szektor
- a közlekedési szektor
- az energetikai+vegyipari szektor
- az informatikai szektor
A technikai fejlődés üteme ennek megfelelően gyorsulva nő.
4. kérdés: Az internet és a közösségi médiák megjelenése hogyan alakította át a kultúrát?
Mára már a globális multi-válság jeleit mindenütt érezni lehet.
A multi-válság összetevői:
- Ökológiai/természeti válság;
- Demográfiai/migrációs válság;
- Gazdasági/megélhetési válság;
- Politikai/identitás válság.
Ennek megfelelően egyelőre csak az biztos, hogy minden bizonytalan.
A jövőre nézve vannak:
- Optimisták: szerintük az emberek jók és okosak és a technológiai fejlődés révén a válság megoldható.
- Pesszimisták: szerintük az emberiság gyorsulva tart a kipusztulása felé.
- Populisták: szerintük a válságon csak az erős vezetők és a hozzá hű emberek lehetnek úrrá.
- Realiták: szerintük a válságot egyénileg csak mérsékelni lehet, az egyén feladata csupán a környezettudatos vásárlás/fogyasztás és az ideológiamentes/minőségi élet biztosítása önmaga és a családja számára.
A szerepek természetesen nem különülnak el élesen egymástól, így pl. az optimisták lehetnek populisták is, akiknek egy technokapitalizmus/technofeudalizmus kialakítása a célja.
