1. Szubjektum (vagy más néven én):
- érzékelő (és)
- értelmező, gondolkodó (és)
- közlő lény.
Egyetlen egy van belőle.
2. Objektumok:
- létező, érzékelhető (vagy)
- megnevezhető (vagy)
- elképzelhető (vagy)
- értelmezhető, elgondolható (vagy)
- létközlésben szerepeltethető dolgok összessége.
Nagyon sok van belőlük.
A létezés első törvénye:
"A szubjektum az objektumok nélkül nem létezhet."
Bizonyítás:
Az objektumok nélkül, mivel ő maga is alapvetően objektum, a szubjektum nem lenne
érzékelő, (nem lenne mit érzékelni)
gondolkodó, (nem lenne min gondolkodni)
közlő (nem lenne kinet mit mondania) jellegű dolog (illetve lény).
A létezés második törvénye:
"Az objektumok a szubjektum nélkül is létezhetnek."
Bizonyítás:
Mivel az objektumok léte nem függ attól, hogy valaki érzekelje, értelmezze, elgondolja és közlésbe foglalja őket, ezért az objektumok létezhetnek a szubjektum létét megelőzően és azt követően is.
Megjegyzések:
1. A szolipszizmus szerint az objektumok léte feltételezi a szubjektum létét.
A szolipszizmus alapvetően hibás elképzelés, mert ellentmond a létezés második törvényének.
2. A szubjektum és az objektumok közöttti szimmetrikus viszony közlés szempontjából is megfigyelhető, de ellentétes előjellel. A létezés szempontjából az objektumok dominálnak, míg a közlés szempontjából a szubjektumnak van meghatározó szerepe.
3. A lételmélet a szubjektum-objektumok közötti viszony közléséről szól és nem a létezőkről. Mindenki számára megfoghatatlan ugyanis a létezők (entitások) fogalma, vagyis, hogy ki/mi mikor/hol hogyan és miért létezik/létezett/létezni fog (az egyéb árnyalatokról: létezhetett volna, léteznie kell, satöbbiről nem beszélve).
3. Az érzékelő szubjektum világa:
A világ egy olyan elvont/absztrakt fogalom, amely mindent magába foglal és amelyet a lehető leguniverzálisabb/lehető legátfogóbb jellegű fogalmakkal lehet csak adekvát módon megközelíteni.
Agregált (összesítő jellegű) fogalmak:
A. Tér: A szubjektumot alkotó és az azt körülvevő dolgok összességét/egymásmelletti kiterjedését térnek nevezzük.
A létezés harmadik törvénye:
"Minden érzékelhető dolog térben létezik."
B. Idő: A szubjektum létezését és a szubjektumot körülvevő dolgokkal történő események/történések/folyamatok összességét/egymásutáni kiterjedését időnek nevezzük.
A létezés negyedik törvénye:
"Minden érzékelhető dolog időben létezik."
C. Anyag: a szubjektumot és az objektumokat alkotó (összetartó jellegű) részecskestruktúrákat és ezek átalakulási folyamatait anyagnak nevezzük.
A létezés ötödik törvénye:
"Minden érzékelhető (egymástól elkülönült és el nem különült) dolog anyagi struktúraként létezik."
Megjegyzések:
1. A materialisták csak és kizárólag az érzékelhető dolgokat tekintik létezőknek, az idealisták viszont a nem érzékelhetőknek nagyobb jelentőséget tulajdonítanak.
2. Hogy kinek van igaza, hogy mi a valóság emberi ésszel kideríthetetlen dolog.
D. Energia: a szubjektum létének működtetéséhez, az objektumok fizikai/kémiai tulajdonságainak változásához szükséges (széttartó jellegű) részecskestruktúrákat energiának nevezzük.
A létezés hatodik törvénye:
"Minden érzékelhető dolog rendelkezik energiával (energiahordozóként létezik)."
A létezés hetedik törvénye:
"Minden érzékelhető dolog létezésének jellemzéséhez csak és kizárólag négy fogalom szükséges és elégséges. Ez a négy fogalom: a tér, az idő, az anyag és az energia fogalma."
4. Az érzékelő szubjektum környezete:
Az érzékelő szubjektum világa és környezete nem azonos fogalmak. A környezetén olyan objektumokat értünk, amelyeket érzékel, illetve amelyekkel közvetlen kapcsolatban van.
Ezzel kapcsolatos agregált fogalmak:
A. Természet: A szubjektumot körülvevő
- csillagászati,
- földrajzi,
- biológiai/ökológiai objektumok összessége.
A természet az anyag és energia konkrét megvalósulása a térben és időben.
A létezés nyolcadik törvénye:
"A létezés a szubjektum számára egy létablakban (korlátozott és konkrét természeti viszonyok között) lehetséges."
B. Matematika: az absztrakt térbeli és a még absztraktabb mennyiségi struktúrákra vonatkozó közlések egymással összefüggő rendszerét matematikának hívjuk.
A létezés kilencedik törvénye:
"A természeti létezés egyúttal matematikai létezést is jelent."
Megjegyzés:
Ezt már Galilei is észrevette és érzékletesen meg is fogalmazta:
"A filozófia nagykönyve - az univerzum - szüntelenül nyitva áll tekintetünk előtt, de nem érthetjük meg, hacsak előbb meg nem tanuljuk a nyelvet, melyben íródott. Ez a matematika nyelve és írásjelei a háromszögek, körök, és más geometriai alakzatok, melyek nélkül emberileg képtelenség egyetlen szót is felfognunk belőle; enélkül akár ha sötét útvesztőben kóborolnánk." (1623)
C. Társadalom: bizonyos (politikai/gazdasági/kulturális/együttélési/történelmi) szempontból összetartozó szubjektumok összességét, a tevékenységrendszereikkel és ezek produktumaival együtt társadalomnak nevezzük.
Megjegyzések:
1. Lételméleti szempontból csak egyes számú szubjektumról beszélhettünk, míg társadalomelméleti szempontból elsősorban a többes számnak, az egymásra hatásnak, viszonyulásnak van jelentősége.
2. A társadalmi környezet saját igényeinek megfelelően alakítja át a természeti környezetet. Tehát a társadalmi környezet az átalakított természeti környezetben a technikai környezetben valósul meg.
A létezés tizedik törvénye:
"A szubjektum nem létezhet társadalom nélkül."
Kiegészítés:
"A lételméleti közlés sem közlés, ha nincs aki meghallgassa és véleményezze."
D. Individuum: A szubjektumnak a társadalmi létbeli beilleszkedését és eredményes tevékenykedését segítő ismeretek, készségek, interiorizált (belsővé tett) szerepek, szabályok, teendők és attitűdök (érzelmi viszonyulási módok) összességét a szubjektum individuumának/identitásának/karakterének/jellemének nevezzük.
Megjegyzések:
1. A szubjektum az individuuma által meghatározott cselekvéstérben/élettérben/mozgástérben él és tevékenykedik, valamint ennek megfelelő problémákat old meg.
2. A szubjektum individuuma a szubjektum pszichikus/mentális/belső környezete, amelyhez sajátos gondolatvilág/életérzésvilág/hitvilág/erkölcsi világ tartozik.
A létezés tizenegyedik törvénye:
"A létezés tudatosítását, értelmezését és értékelését a szubjektum individuuma végzi."
A létezés tizenkettedik törvénye:
"A szubjektum környezetének jellemzéséhez csak és kizárólag négy dolog szükséges és elégséges:
- a természet,
- a természettől elválaszthatatlan, rejtett tényező: a matematika,
- a társadalom,
- és a társadalomtól elválaszthatatlan, rejtett tényező: szubjektum individuuma."
Megjegyzések:
1. A szubjektum környezetének analitikus megközelítése az univerzalitásra törekvő logikai nyelvhasználatból indul ki, míg a fenomenologikus megközelítése az egyediségre törekvő megfigyelői nyelvhasználatra helyezi a hangsúlyt.
2. Hogy kinek van igaza, vagyis hogy mi a valóság nem dönthető el egyértelműen.
