A lélek, a világ, az Isten és a nyelv fogságában

A történelemről négyféleképpen

1. Mi a történelem lételméleti szempontból?

Lételméleti szempontból a társadalmak időbeliségét történelemnek nevezzük.

Az egyes társadalmak lokális történelmeit meghatározza az univerzális, vagy világtörténelem.
Mivel mi az egész felöl közelítjük meg az egyes dolgokat, ezért számunkra a világtörténelemnek lesz nagyobb jelentősége és ennek megfelelően a továbbiakban a történelmen is kizárólag világtörténelmet fogunk érteni.

Megjegyzések:
1. A történelem mindig szubjektív, mivelhogy a történelmet vizsgáló szubjektumok/történészek téridőbeli és társadalmi helyzete, valamint individuális jellemzői alapvetően határozzák meg a történelemhez való viszonyukat és a történelemről való közlésük jellegét.
2. A történelem ugyanakkor mindig objektív is, mert a történelem objektumai: megmaradt dokumentumok és lezárult folyamatok, amelyeket tényszerűen lehet kezelni és elemezni.
3. Ahogy a társadalmaknak van történelme, ugyanúgy van
- a Világegyetemnek,
- a Földnek,
- az élővilágnak,
- a tudományoknak, a művészeteknek, a filozófiáknak, a vallásoknak, a technikáknak, ... fejlődéstörténete.
Ezek a fejlődéstörténetek részben megelőzik, részben párhuzamosan futva kiegészítik a történelmet.
4. A szubjektumoknak is van élményszerűen megélt élettörténete. Ezek az élettörténeteknek lehet, de nem szükségszerű, hogy van történelemformáló szerepe. A történelem semmiképpen sem azonos a szubjektumok élettörténeteinek összegével. (több is és kevesebb is annál, mindenesetre a történelem sokkal agragáltabb.)
5. A történelem megnevezés valami egységes dologra utal, holott a történelem mindig négy, egymástól jól megkülönböztethető létterületen zajlik.
A történelem
- egyrészt az anyagi objektumok kiteljesedésének története,
- másrészt a hatalmi centrumok sorozatos átrendeződésének egymásutánja,
- harmadrészt a szellemi kulturális eszmerendszerek szerteszétágazódása,
- és negyedrészt a stílusos megjelenés korszakokat meghatározó váltakozása.
Ezeknek a létterületeknek a kölcsönhatásaként jön létre az a valami, amit történelemnek nevezünk.

---

2. Milyen fejlődési fázisokon ment keresztül az anyagi kultúra a történelem során?

Megjegyzések:
1. Gondolkodjunk -izmusokban! Ez azt jeleneti, hogy az adott fejlődési fázis neve végződjön -izmusra! Izmusok használata ugyanis nem csak az ideológiák és a politikák jellemzője lehet, hanem a létterületek feltérképezésében is hasznos szerepet játszhat.
2. Haladjunk időrendi sorrendben!
3. Nevezzük meg az egyes izmusok konkrét megnyilvánulási formáit!
4. Jelöljük nyilakkal az egyes izmusok egymásra hatását! (Viszont hagyjuk el azokat a nyilakat, amelyek áttekinthetetlenné tennék a folyamatábránkat!)
5. Kövessük végig a teljes folyamatot az elejétől a végéig, mert csak így derül ki, hogy van-e értelme Hegeli, Marxi, Luhmanni magyarázó tényezőket vizionalizálni a háttérben!
6. Tudatosítsuk magunkban: A történelem lényegét nem lehet elmondani egy-két mondatban, de rövid áttekintő vázlatot mindenkinek érdemes/szükséges készítenie, a tisztánlátása érdekében!

Az ANYAGI KULTÚRA fejlődési fázisai:
1. Instrumentalizmus: eszköz-, ruha-, sátor/kunyhó-, fegyverkészítés.
(ez a törtnelem kezdete: az embert emberré az eszközhasználat tette)
 ↓
2. Naturál-vitalizmus: vadászat, halászat, gyűjtögetés.
 ↓
3. Agrárizmus: földművelés, állattenyésztés.
(Ez a nagy civilizációk kezdete.)
 ↓
4. Urbanizmus: építészet, fa-, kő-, kerámiahasználat.
 ↓
5. Matalizmus: bányászat, kohászat.
 ↓
6. Monetarizmus: fémpénz-, ékszerkészítés.
 ↓
7. Infrastrukturalizmus: híd-, út-, csatorna-, fal- (rendszer) készítés és karbantartás.
 ↓
8. Regionalizmus: megye, királyság, fejedelemség, járás, község kialakítása.
(A feudalizmus kezdetét jelentik.)
 ↓
9. Szenktifikalizmus: szent helyek, templomok, temetők működtetése.
 ↓
10. Universitatizmus: egyetemek létesítése és üzemeltetése.
 ↓
11. Civitatizmus: városok alapítása és fenntartása.
 ↓
12. Korporativizmus: céhek, manufaktúrák, szövetségek, tanácsok,lázadói csoportosulások.
 ↓
13. Workizmus: munkabér, munkahely, munkaidő, zsold alkalmazása.
(Ez a kapitalizmus kialakulásának a kezdőpontja.)
 ↓
14. Inventorizmus: vállalkozások, cégek működtetése, találmányok szabadalmaztatása.
 ↓
15. Kreditizmus: hitelek, tartozások kezelése.
 ↓
16. Bankingizmus: bankok, pénzintézetek, tőzsdék, értékpapírok, bankjegyek használata.
 ↓
17. Indusztrializmus: gyárak, vállalatok, üzemek létesítése és üzemeltetése.
 ↓
18. Masinerizmus: gépek, automaták (önműködő gépek) használata.
 ↓
19. Petrolizmus: kőolaj, földgáz alkalmazása.
 ↓
20. Kozmonautizmus: rakéta, űrhajó, űrutazás, űrállomás, műhold, űrkatasztrófa, űrszemét megjelenése.
 ↓
21. Kemikalizmus:periodusos rendszer, műanyagok, gyógyszerek kifejlesztése.
 ↓
22. Atomfizikalizmus: atommodellek, atombombák, atomerőművek, atomkatasztrófák létrejötte.
 ↓
23. Elektrizmus: áramforrások, áramközök, hálózatok elterjedése.
 ↓
24. Szignalizmus: jelátalakítás és jeltovábbítás, fotó, film, rádió, tv, távíró, telefon kialakulása.
 ↓
25. Kompjuterizmus: számológép, számítógép, program, operációs rendszerm mikrovezérlők használata.
(A virtualizmus kezdete.)
 ↓
26. Genetikalizmus: DNS felfedezése, genetikai állomány feltérképezése, génsebészet, génmanipuláció létrejötte.
 ↓
27. Networkizmus: számítógépes hálózat, honlap, kereső, böngésző, közösségi oldal, felhőbeli adattárolás, kriptovalutahasználat megjelenése.
 ↓
28. Mesterséges intelligentizmus: MI szolgáltatások, MI csevegések fejlődése.
 ↓
29. Globalizmus: áruházláncok, mulinacionális vállalatok elterjedése.
 ↓
30. Ökológiai katasztrofizmus: felmelegedés, fajpusztulás, fenyegetettség érzés kezelése.
 ↓
?

Megjegyzések:
1. Az a lételmélet, amely nem vesz tudomást a történelemi változásokról üres fecsegésnek tekinthető.
2. A fenti modell nem tökéletes, hiszen egyáltalán nem vesz tudomást:
- a történelmi fejlődés gyorsuló üteméről,
- a fejlődési ütem régionkénti jelentős eltéréséről.
3. A modellben szereplő folyamatok nem rendszerszerűen, hanem hálózatszerűen illeszkednek egymáshoz. Nem valószínű, hogy lenne olyan meghatározó jelentőségű logikai mintázat, amelynek megfelelően a fejlődés végbement. Valószínűleg a kedvező feltételek összjátéka hozta létre a főirányt, miközben az esetleges mellékszálak tömkelege veszett oda. Legalábbis e szerint az evolucionista modell szerint.

---

3. Milyen átrendeződéseken ment keresztül a geopolitikai struktúra a történelem során?

Teendők:
1. Itt is használjunk izmusokat!

2. Az itt használt izmusok négy nagy csoportba sorolhatók:
A. Imperializmusok: birodalmak, azaz geopolitikai centrumok.
B. Militarizmusok: fegyverkezések, fegyveres konfliktusok.
C. Ideologizmusok: birodalmi eszmények, vezérkultuszok.
D. Restrukturalizmusok: hatalmi átstruktúrálódások.
Ennek részei:
- Revolucionizmusok: forradalmak.
- Modernizmusok (reformizmusok): fejlesztések, átalakítások.

- Dividalizmusok: megosztások, felosztások.
- Reunionizmusok: újraegyesülések.

- Demilitarizmusok: fegyverzetcsökkentések.
- Pacifizmusok: békemegállapodások.

- Kooperativizmusok: együttműködések.
- Integrativizmusok: egységesülési megállapodások.

3. Osszuk fel a földrajzi környezetet régiókra:
A. Észak-Nyugat Európa: Anglia, Franciaország.
B. Dél-Nyugat Európa: Ibéria, Itália.
C. Közép-Európa: Németország, Ausztria.
D. Észak-Kelet Európa: Oroszország.
E. Dél-Kelet Európa: Görögország, Törökország.
F. Közel-Kelet: Perzsia, Arábia, Izrael.
G. Távol-Kelet: India, Kína, Japán, Mongólia.
H. Észak-Amerika: USA.
I. Egyéb területek.

4. Osszuk fel a történelmet korokra és rendeljünk hozzá hatalmakat!
1. Ókor (i.e. 3000-476.):
Egymást váltó nagyhatalmak:
Egyiptom → Mezopotámia → Perzsia → Görögország → Róma.

2. Középkor (476-1492.):
Egymással hadakozó hatalmak:
Német-Római Császárság ↔ Pápaság; Anglia ↔ Franciaország; Velence ↔ Bizánc|Ibéria ↔ Arabok ↔ Törökök ↔ Mongolok ↔ Oroszok.

3. Kora újkor (1492-1640):
Abszolutizmusok kialakulása és stabilizálódása:
Habsburg-Birodalom, Anglia, Franciaország, Oroszország, Török Birodalom.

4. Felvilágosodás és liberalizálódás kora (1640-1789.):
Poroszország, USA felemelkedése.

5. Befejeződő kolonializáció és gyorsuló iparosodás kora (1789-1871.):
Angol-francia hatalmi vetélkedés, Olaszország+Németország újraegységesülése, Habsburgok+Törökország gyengülése.
Japán modernizálódása, Kína meggyengülése.

6. Kvázi békés fejlődés kora (1871-1914.):
Antant ↔ Központi hatalmak szerveződése.

7. I. világháború időszaka (1914-18.):
Antant ↔ Központi hatalmak összecsapása.

8. A két világháború közötti időszak (1918-39.):
Anglia, USA izolacionizmusa; francia ↔ német konfliktus; Szovjetunió megerősödése.
Japán előretörése Kínában.

9. II. világháború időszaka (1939-45.):
Németország, Japán előretörése, majd a Szövetségesek győzelme.

10. Hidegháború időszaka (1945-1990.):
USA, SZU előretörése, rivarizálása.
Európai hatalmak integrációja: EU létrejötte.
Japán modernalizációja.
Arab-Izraeli háborúk.

11. Az eltúlzott liberalizmus és a terrorizmus elleni harc időszaka (1990-2010):
USA előretörése, SZU szétesése és vergődése.
Kína megerősödése.

12. A populizmus megerősödésének kora (2010-től):
USA belharcok, Anglia kiválása EU-ból.
Orosz-ukrán háború.
USA+EU-Kína kereskedelmi harc.

Megjegyzések:
1. A történelemnek azt a vázlatát kaptuk, amit mindenki jól ismerhet iskolai tanulmányaiból.
2. Az, hogy a saját sorsa a nagyhatalmak szándékainak van alárendelve, nem mindenkinek tetszik, de nincs olyan szubjektum, aki megtehetné, hogy kivonja magát a geopolitikai küzdelmek hatása alól.
3. Látható a modell alapján, hogy lételméleti szempontból, nem csak társadalmak léteznek, hanem szuperhatalmak is, amelyek a világpolitikában vezető szerepet töltenek ben, illetve küzdenek más szuperhatalmakkal a geopolitikai előbbségért.
4. Léteznek ugyanakkor olyan perifériális társadalmak is, amelyek politikai érdekérvényesítő képességgel alig, vagy egyáltalán nem rendelkeznek, esetleg belső harcok gyengítik.
5. A történelem nagyrészt
- a szuperhatalmakról szól a perifériális társadalmakkal szemben,
- a férfiak küzdelmét tartalmazza a nők békés tevékenységével szemben,
- a gazdag és sikeres embereket tolja előtérbe a szegény és sikertelenekkel szemben.
Nevezhetnénk ezt a törvényszerűséget akár a történelem nagy igazságtalanságának is.

---

4. ...?

...

1. Archaikus (ősi/primitív) kollektivista kultúrák dominanciájának kora.
Társadalomalkotók: A mikroközösség közönséges tagjai (férfiak, nők, gyerekek, öregek), különleges tagok (varázslók, ősök, állatok).
Az i.e. 10 000-től.
Továbbélése: paraszti közösségek hagyományai, primitív népek szokásai.

2. Preklasszikus hierarchista kultúrák dominanciájának a kora.
Társadalomalkotók: rabszolgák, parasztok-kézművesek, hivatalnokok-katonák, papi-katonai vezetők, istenként tisztelt királyok.
Az i.e. 3000-től.
Továbbélése: monumentális építészet, államapparátus hierarchikus jellege, indiai kasztrendszer.

3. Klasszikus populáris kultúrák (Athén és Róma) dominanciájának a kora.
Társadalomalkotók: rabszolgák, polgárjog nélküliek, plebejusok, patriciusok, vezetők (szenátorok, diktátorok, császárok).
Az i.e. 480-tól, a Maratoni csatától.
Továbbélése: görög filozófia, sport, színház; római infrastruktúra, jog, latin nyelv.
4. A dogmatikus, privilégista középkori kultúrák dominanciájának kora.
Társadalomalkotók: Nemesek, papok, parasztok, polgárok és uralkodók.
A kereszténység üldözésének megszüntetésétől: 313-tól.
Továbbélése: nemesi címek használata, királyság intézménye, keresztény egyházak intézményrendszerei.

5. Premodern abszolutista kultúrák

6. Modern tradicionalista, liberalista, indusztrialista, parlamentarista kultúrák

7. Kvázi modern, kvázi abszolutista kultúrák

8. Totalitarista-ideologista modern kultúrák

9. Posztmodern, posztindusztrialista, fogyasztói, globalizált kultúrák

10. Antiliberális, populista, antidemokratikus kultúrák

---

5. ...?

...

1. Őskor művészete:
(Őskőkori barlangrajzok, neolitikumbeli megalitok, törzsi = indián művészetek)

2. Ókor művészete:
(Ókori Kelet művészete, Ókori Európa művészete, Prekolumbián művészet)
Meghatározó jelentőségű irodalom: Görög-római versek, eposzok, színművek, krónikák és életrajzok, tudományos: filozófia/matematikai/csillagászati/orvosi/útleírási könyvek

   3. Keleti művészetek:
   (Iszlám művészet, India művészete, Kína-Korea-Japán művészete)

4. Koraközépkor művészete:
(Kopt, Bizánci, Népvándorláskori, pl. Viking, Frank művészet)
Meghatározó irodalmi objektum: Biblia

5. Középkor egyházi művészete:
Romanika, Gótika művészete

6. Átmeneti (reneszánsz) kor világi művészete:
(Trecento; Quattrocento; Cinquecento; Velence művészete + Manierizmus művészete)
Meghatározó irodalmi objektumok: nemzeti nyelvű, nyomtatott Bibliák, reformációs nyomtatványok

7. A XVII. század egyházi művészete:
(A manierizmus, a barokk, a rokokó művészete)

8. A XVIII. század, vagyis a felvilágosodás világi művészete:
(A klasszicizmus)
(A szentimentalizmus)

8. A XIX. század polgári művészete:
a romantika
A realizmus, a naturalizmus
Historizmus/Eklektika/ Akadémizmus művészete
A századvég művészete: Az impresszionizmus, Posztimpresszionizmus, A szimbolizmus, A szecesszió

9. A XX. század,vagyis avantgárd/modernizmus értelmiségi művészete:
Az expresszionizmus, A fauvizmus, A futurizmus, A kubizmus, A dadaizmus, A szürrealizmus, A konstruktivizmus, Art déco művészete
Iparművészet, fotó- és filmművészet
A propagandizmus művészete
A neoklasszicizmus művészete
A beat kultúra művészete
A pop kutúra művészete
A posztmodern művészete

10. XXI. század művészete:
a performansz/happening/installáció művészete
a mém kultúra művészete
a gender kultúra művészete
a woke kultúra művészete
A számítógépes videó(játék), influenszer kultúra művészete
a trash kultúra művészete
a minimalista, ökokultúra művészete

---

6. Rövid összegzés

...

Alapfogalmak tisztázása Spinoza és Wittgenstein után szabadon

1. Szubjektum (vagy más néven én):
- érzékelő (és)
- értelmező, gondolkodó (és)
- közlő lény.
Egyetlen egy van belőle.

2. Objektumok:
- létező, érzékelhető (vagy)
- megnevezhető (vagy)
- elképzelhető (vagy)
- értelmezhető, elgondolható (vagy)
- létközlésben szerepeltethető dolgok összessége.
Nagyon sok van belőlük.

A létezés első törvénye:
"A szubjektum az objektumok nélkül nem létezhet."

Bizonyítás:
Az objektumok nélkül, mivel ő maga is alapvetően objektum, a szubjektum nem lenne
érzékelő, (nem lenne mit érzékelni)
gondolkodó, (nem lenne min gondolkodni)
közlő (nem lenne kinet mit mondania) jellegű dolog (illetve lény).

A létezés második törvénye:
"Az objektumok a szubjektum nélkül is létezhetnek."

Bizonyítás:
Mivel az objektumok léte nem függ attól, hogy valaki érzekelje, értelmezze, elgondolja és közlésbe foglalja őket, ezért az objektumok létezhetnek a szubjektum létét megelőzően és azt követően is.

Megjegyzések:
1. A szolipszizmus szerint az objektumok léte feltételezi a szubjektum létét.
A szolipszizmus alapvetően hibás elképzelés, mert ellentmond a létezés második törvényének.
2. A szubjektum és az objektumok közöttti szimmetrikus viszony közlés szempontjából is megfigyelhető, de ellentétes előjellel. A létezés szempontjából az objektumok dominálnak, míg a közlés szempontjából a szubjektumnak van meghatározó szerepe.
3. A lételmélet a szubjektum-objektumok közötti viszony közléséről szól és nem a létezőkről. Mindenki számára megfoghatatlan ugyanis a létezők (entitások) fogalma, vagyis, hogy ki/mi mikor/hol hogyan és miért létezik/létezett/létezni fog (az egyéb árnyalatokról: létezhetett volna, léteznie kell, satöbbiről nem beszélve).

3. Az érzékelő szubjektum világa:
A világ egy olyan elvont/absztrakt fogalom, amely mindent magába foglal és amelyet a lehető leguniverzálisabb/lehető legátfogóbb jellegű fogalmakkal lehet csak adekvát módon megközelíteni.

Agregált (összesítő jellegű) fogalmak:
A. Tér: A szubjektumot alkotó és az azt körülvevő dolgok összességét/egymásmelletti kiterjedését térnek nevezzük.

A létezés harmadik törvénye:
"Minden érzékelhető dolog térben létezik."

B. Idő: A szubjektum létezését és a szubjektumot körülvevő dolgokkal történő események/történések/folyamatok összességét/egymásutáni kiterjedését időnek nevezzük.

A létezés negyedik törvénye:
"Minden érzékelhető dolog időben létezik."

C. Anyag: a szubjektumot és az objektumokat alkotó (összetartó jellegű) részecskestruktúrákat és ezek átalakulási folyamatait anyagnak nevezzük.

A létezés ötödik törvénye:
"Minden érzékelhető (egymástól elkülönült és el nem különült) dolog anyagi struktúraként létezik."

Megjegyzések:
1. A materialisták csak és kizárólag az érzékelhető dolgokat tekintik létezőknek, az idealisták viszont a nem érzékelhetőknek nagyobb jelentőséget tulajdonítanak.
2. Hogy kinek van igaza, hogy mi a valóság emberi ésszel kideríthetetlen dolog.

D. Energia: a szubjektum létének működtetéséhez, az objektumok fizikai/kémiai tulajdonságainak változásához szükséges (széttartó jellegű) részecskestruktúrákat energiának nevezzük.

A létezés hatodik törvénye:
"Minden érzékelhető dolog rendelkezik energiával (energiahordozóként létezik)."

A létezés hetedik törvénye:
"Minden érzékelhető dolog létezésének jellemzéséhez csak és kizárólag négy fogalom szükséges és elégséges. Ez a négy fogalom: a tér, az idő, az anyag és az energia fogalma."

4. Az érzékelő szubjektum környezete:
Az érzékelő szubjektum világa és környezete nem azonos fogalmak. A környezetén olyan objektumokat értünk, amelyeket érzékel, illetve amelyekkel közvetlen kapcsolatban van.

Ezzel kapcsolatos agregált fogalmak:
A. Természet: A szubjektumot körülvevő
- csillagászati,
- földrajzi,
- biológiai/ökológiai objektumok összessége.
A természet az anyag és energia konkrét megvalósulása a térben és időben.

A létezés nyolcadik törvénye:
"A létezés a szubjektum számára egy létablakban (korlátozott és konkrét természeti viszonyok között) lehetséges."

B. Matematika: az absztrakt térbeli és a még absztraktabb mennyiségi struktúrákra vonatkozó közlések egymással összefüggő rendszerét matematikának hívjuk.

A létezés kilencedik törvénye:
"A természeti létezés egyúttal matematikai létezést is jelent."

Megjegyzés:
Ezt már Galilei is észrevette és érzékletesen meg is fogalmazta:
"A filozófia nagykönyve - az univerzum - szüntelenül nyitva áll tekintetünk előtt, de nem érthetjük meg, hacsak előbb meg nem tanuljuk a nyelvet, melyben íródott. Ez a matematika nyelve és írásjelei a háromszögek, körök, és más geometriai alakzatok, melyek nélkül emberileg képtelenség egyetlen szót is felfognunk belőle; enélkül akár ha sötét útvesztőben kóborolnánk." (1623)

C. Társadalom: bizonyos (politikai/gazdasági/kulturális/együttélési/történelmi) szempontból összetartozó szubjektumok összességét, a tevékenységrendszereikkel és ezek produktumaival együtt társadalomnak nevezzük.

Megjegyzések:
1. Lételméleti szempontból csak egyes számú szubjektumról beszélhettünk, míg társadalomelméleti szempontból elsősorban a többes számnak, az egymásra hatásnak, viszonyulásnak van jelentősége.
2. A társadalmi környezet saját igényeinek megfelelően alakítja át a természeti környezetet. Tehát a társadalmi környezet az átalakított természeti környezetben a technikai környezetben valósul meg.

A létezés tizedik törvénye:
"A szubjektum nem létezhet társadalom nélkül."

Kiegészítés:
"A lételméleti közlés sem közlés, ha nincs aki meghallgassa és véleményezze."

D. Individuum: A szubjektumnak a társadalmi létbeli beilleszkedését és eredményes tevékenykedését segítő ismeretek, készségek, interiorizált (belsővé tett) szerepek, szabályok, teendők és attitűdök (érzelmi viszonyulási módok) összességét a szubjektum individuumának/identitásának/karakterének/jellemének nevezzük.

Megjegyzések:
1. A szubjektum az individuuma által meghatározott cselekvéstérben/élettérben/mozgástérben él és tevékenykedik, valamint ennek megfelelő problémákat old meg.
2. A szubjektum individuuma a szubjektum pszichikus/mentális/belső környezete, amelyhez sajátos gondolatvilág/életérzésvilág/hitvilág/erkölcsi világ tartozik.

A létezés tizenegyedik törvénye:
"A létezés tudatosítását, értelmezését és értékelését a szubjektum individuuma végzi."

A létezés tizenkettedik törvénye:
"A szubjektum környezetének jellemzéséhez csak és kizárólag négy dolog szükséges és elégséges:
- a természet,
- a természettől elválaszthatatlan, rejtett tényező: a matematika,
- a társadalom,
- és a társadalomtól elválaszthatatlan, rejtett tényező: szubjektum individuuma."

Megjegyzések:
1. A szubjektum környezetének analitikus megközelítése az univerzalitásra törekvő logikai nyelvhasználatból indul ki, míg a fenomenologikus megközelítése az egyediségre törekvő megfigyelői nyelvhasználatra helyezi a hangsúlyt.
2. Hogy kinek van igaza, vagyis hogy mi a valóság nem dönthető el egyértelműen.