Filozófia vázlatok: 2021

2021. június 29., kedd

Naiv analitikus lételmélet

A filozófia kiindulási pontja a lételmélet.

A lételmélet analitikus megközelítése szerint a létet úgy kell elemezni, ahogyan az a közlő szempontjából nyelvileg megjelenik.

Az analitikus lételmélet naiv szintje szerint, a közlő nem más, mint az észlelő, aki a saját tapasztalatait fogalmazza meg nyelvi formában.

1. A van és a nincs (állítmányiság) kérdése:

A létige állító alakja fejezi ki, azt a tényt, hogy valami megjelent az észlelő tudatában. Az észlelő ugyanakkor észlelheti, valaminek a hiányát is.

A legegyszerűbb lételméleti állítás nyelvi szerkezete ennek megfelelően: "X van|nincs."

Kérdése: pl. "Van itthon kenyér?"

Látható, hogy a létige önálló használatának nem sok értelme van: mindig meg szokás mondani azt, hogy mi az, ami van és mi az, ami nincs.

A lét és a létezés szavak olyan elvont fogalmak, amelyek csak konkrét esetben van jelentése az észlelő-közlő számára.

2. Alanyiság kérdése:

Ha valaminek nem tudom a nevét, akkor rámutatással egyértelműsíthetem, hogy miről|kiről beszélek.

"Ez" = a közelre mutatás célobjektuma. (Többes száma = ezek.)

"Az" = a távolra mutatás célobjektuma. (Több dolog esetén = azok.)

Ez a kettősség több esetben is megfigyelhető, amikor megkülönböztetünk dolgokat egymástól.

A "mi ez? | mik ezek?" kérdés konkrét megnevezést vár el a megszólítottól.

A rámutatás általában személyre vonatkozik.

Kiindulási pont = egyes szám, első személy = "én vagyok".

Személyre a "ki?" kérdőszóval kérdezhetünk rá, abban az esetben, ha esetleg további információra lenne szükségünk.

Te, ő = közeli, illetve távoli célszemély (elsősorban a közlés szempontjából, vagyis te = megszólított, hallgató, befogadó; ő = nem te) megnevezése.

Mi = én + te | én + ő.

Ti = te + te | te + ő.

Ők = ő + ő.

A közlés szempontjából alanyként viselkedő dolgokat tehát szokás élőlényekre és élettelen dolgokra osztani, annak megfelelően, hogy az adott valami mutat-e életjelenségeket, vagy sem.

Az életjelenségeknél általánosabb dolgok a természeti jelenségek szembe állíthatók a képződményekkel és a tárgyakkal.

Amit érzékelünk a környezetünkben, az nem más, mint emberek, élőlények, élettelen dolgok, természeti jelenségek és természeti képződmények, valamint tárgyak egymásmellettisége.

Ezek a tapasztalás és a közlés alanyai, vagyis hogy a tér alkotóelemei.

A tér elvont fogalomként csak a tudatunkban létezik, az érzékelhető valóságban csak a tér mindenkori megnyilvánulásai léteznek.

3. A hely kérdése:

Jelen esetben a hol? kérdésére keressük a lehetséges válaszokat.

Ha az énhez viszonyítunk, akkor az "itt" (közel), és az "ott" (távol) rámutatás eredendően adott.

Hogy hol a határ, az itt és az ott között, nem lehet pontosan tudni. Valahol ténylegesen létezik egy képzeletbeli gömb az egyén körül, amelyen belül van az itt, és rajta kívül van az ott, de ennek mértéke egyénfüggő.

Tudjuk, hogy a tér, amelyben élünk háromdimenziós, tehát három olyan, egymástól független irányt tudunk megadni, amely segíti a tájékozódásunkat:

"elöl"-"hátul"

"fent"-"lent"

"jobbra"-"balra" (összetartozó fogalmakat az egyén tényleges helyzete választja el egymástól).

A helymeghatározást befolyásolhatja az a közeg, amelyben az elhelyezkedő egyén (érzékelő-közlő) van.

A közegnek általában van felülete és belseje. Ennek megfelelően a lehetséges megkülönböztetéspárok:

"létesítmény, vagy jármű belsejében, vagy felületén" -"létesítményen, vagy járművön kívül".

"földön" - "föld alatt"

"vízen" - "víz alatt"

"levegőben" - "égen|égben".

A helymeghatározásban a domborzatnak is szerepe lehet:

"sík terepen (alföldön, nyugodt vízfelületen)"

"völgyben"

"lejtőn, vagy emelkedőn"

"dombtetőn, hegytetőn".

Ebben az esetben a mechanikából ismert egyensúlyi helyzetek juthatnak eszünkbe (stabil, metastabil, labilis, indifferens).

A létezés jelen esetben egy anyagi viszonyok között való tartózkodást jelent. Az elhelyezkedőt nem az elvont fogalom, az anyag veszi körül, hanem mindig egy konkrét geometriájú és anyagszerkezetű dologsokaság.

4. Az idő kérdése:

Ha a környezet fény és hőmérsékleti viszonyait hosszabb ideig figyeljük meg, akkor többféle ciklikusságot (ismétlődést) is megfigyelhetünk.

Az érzékelő-közlő-elhelyezkedő egyénnek emlékezőnek is kell lennie ahhoz, hogy a ciklikusságokat képes legyen tudatosítani.

A leghétköznapibb ciklikusság: az

éjjel -> délelőtt -> délben

<- délután <-

napi ismétlődése.

A másik alapvető ciklikusság éves periódusú:

tavasszal -> nyáron -> ősszel

<- télen <-

A harmadik ciklikusság az emberi élethez kapcsolódik:

nemlétben -> születéskor <-> fejlődés során <-> csúcsponton

<- pusztuláskor <- hanyatlás során <-

Itt az élet továbbvitelét az biztosítja, hogy a biológiailag érett női egyed megtermékenyül, a magzat a méhen belül kifejlődik, majd megszületik. Ez a nagyobb cikluson belüli kisebb ciklust jelent.

Az idő tapasztalata általában a következő:

a jelen alapján képzeljük el a jövőt,

a jövőnek nevezett majd jelenné válik,

a jelennek nevezett most múlttá válik,

a múlt a jelenben él tovább.

A feltételező feltételezi, hogy az idő is véges dolog, van kezdete és vége (világvége).

Az idő is olyan elvont fogalom, amely csak a konkrétumokban (időszakokban és időpontokban, esetleg életútfázisokban) létezik.

2021. április 18., vasárnap

26. A Maslow-féle piramis

Ha az emberi szükségleteket szeretnénk rendszerezni, akaratlanul is a Maslow-féle hierarchikus piramis juthat az eszünkbe.

(forrás: wikpedia)
SZENZUÁLIS ALAPSZÜKSÉGLETEK:
- fiziológiai szükségletek:
+létfenntartási ~:tiszta levegő|légszomj|lélegzetszabályozás|légzés, ehető étel|éhség|étkezésszabályozás|evés, iható ital|szomjúság|szomjúságszabályozás|ivás, széklet-vizelet|kiválasztási inger|kiválasztásszabályozás|széklet-vizelet eltávolítás, láz/gyulladás/fájdalomcsillapítás, álom|álmosság|álmosságszabályozás|alvás, drog|drogfogyasztási vágy|drogfogyasztás szabályozás|drogfogyasztás
+jóléti ~: bőséges, ízletes táplálék, mentális fittség|fáradtság|figyelemszabályozás|pihenés, fizikális fittség (edzettség,erőnlét)|edzés, higiénia (ápoltság)|testápolás, jó külső megjelenés(szépség),utazás és kirándulás
+információáramlási ~:elérhetőség (telefon, wifi)
+fajfenntartási ~: ejakulátum|nemi vágy|nemi vágy szabályozás|párzás

- biztonsági szükségletek:
+testi ~:gyógyszer, ruházat, lakás, írtószer
+lelki ~:félelemmentesség
+mentális ~:kiszámíthatóság
+megélhetési ~:munkahely, jövedelem, megtakarítás

EMOCIONÁLIS ALAPSZÜKSÉGLETEK:
- valaki(k)hez való tartozás szükséglete:
+ testi érintkezési ~:gyengédség, szexuális intimitás
+ lelki érintkezési ~:szeretet, elfogadás
+ intellektuális érintkezési ~:megértés, humor
+ informális közösségbeli érintkezési ~:barátság, család

- elismerés szükséglete:
+ önmagunkon belüli ~ :önbecsülés
+ informális (referencia) közösségen belüli ~: menőség,trendiség
+ formális (szakmai) közösségen belüli ~: szakmai karrier, becsvágy
+ össztársadalmon belüli ~: hírnév, ismertség

INTELLEKTUÁLIS ALAPSZÜKSÉGLETEK:
- kognitív szükségletek:
+ valóságközeli (józan észen alapuló) gondolkodási ~: helyzetet megértő, árnyalt, pontos, kritikus gondolkodás
+ valóságképalkotó(képzelőerőn alapuló) gondolkodási ~: érdeklődő nyitottság, találékonyság (leleményesség, ötletesség, kreativitás), kételkedés, filozofálás
+ tudományos gondolkodási ~: tárgyilagosság, logikusság, ellentmondás mentesség, szakszerű megfogalmazás
+ közösségi együttgondolkodási ~:tájékozottság, intelligens probléma megoldás, szakmai(gyakorlati) és elméleti ismeretek(tudás), érvelési képesség,

- esztétikai szükségletek:
+ térbeli mennyiségi ~:tájharmónia,rend,szimmetria,iparművészet
+ térbeli minőségi ~:konstruált szépség,mesteri kidolgozottság,képzőművészet
+ térbeli gondolati ~:szellemesség,írásművészet
+ térbeli tevékenységi ~:szórakozás,játék,előadó(film-szín-zene-tánc)művészet, sport

MORÁLIS ALAPSZÜKSÉGLETEK:
- társadalmi önmegvalósítás, önmagunkká válás szükséglete:
+ testi antirigidizációs ~: élénkség(életkedv|vitalitás),ösztönösség (spontaneitás), kezdeményezőkészség|ösztönzőség (mások motiválása|inspirativitás)
+ lelki stabilizációs ~: nyugalom|szolídság|békésség,elégedettség(boldogság), elengedéstudás
+ kognitív restabilizációs ~: önismeret (Gyelv: gyengeségek, erősségek, lehetőségek, veszélyek tudatosítása)
+ közösségi rigidizációs ~: származástudat (identitás),társadalmi beilleszkedés(elfogadottságérzés), önazonosságtudat(hitelesség)

- erkölcsiség|etikusság szükséglete:
+ egyéni korlátkövető ~: takarékosság,bűnelkerülés, mértékletesség|visszafogottság|fegyelmezettség| megfontoltság(bölcsesség)|szerénység
+ lelki gátoltságot meghaladó ~: szorgalom|kitartás|türelem|tűrőképesség, bátorság|önbizalom, céltudatosság|határozottság, elkötelezettség
+ mentális korlátoltságot meghaladó ~: talpraesettség(ügyesség|gyorsaság|pontosság|figyelmesség), barátságosság|nyíltság|őszinteség|igazmondás,okosság,kiszámíthatóság
+ közösségi korlátkövető ~: diszkrétség, empátia|megértés|együttérzés|szolidaritás|nagylelküség|önzetlenség korrektség|előítéletmentesség, becsületesség|igazságosság|felelősségtudatosság,

Ez így valóban egy
- erősen spekulatív, (és ebből adódóan sok helyütt pontatlan, hiányos),
- az 1900-as években divatos (ódivatú,avitt),
- sokszor értelmelmetlenül részletgazdag,
- elképesztően merev rendszerezés.

Kiindulási alapnak azonban kellően bonyolult.
Az emberi egyéni tudatot meghatározó kollektív tényezőket ugyanis nem érdemes csak néhány fő kulturális fogalomra (tudomány, művészet, vallás, filozófia) visszavezetni.
Ezek ugyanis csak részlegesen világítják át a vizsgált területet és sok fontos értelmezési területet hagynak megvilágítatlanul a háttérben.
Az emberi nyelv ugyanis olyanfokú árnyaltságot tesz lehetővé, amelyet bűn nem részleteiben szofisztikált módon kihasználni.
A Maslow-piramis valójában TÉRBELI piramis (tetraéder):

Észrevehető egy rácsozottság is az egyes elemeken belül.

2021. április 16., péntek

25. Kollektív tudatformáló tényezők

1. Mi az egyéni tudat?

A tudat fogalma alapvetően egyéni pszichológiai jelenségekhez kapcsolódik.

Az EGYÉNI TUDAT jelentheti =

a pillanatnyi speciális tudatállapot (szenzuális tudat) érzékelését(pl. éber, figyelmes agyi állapotban vagyok) és az elkülönülő dolgok észlelését (fel tudom ismerni a körülöttem lévő tárgyakat és azok mozgásait).
az énesség és a közösségiség tudatalatti folyamatos folyamszerű érzelem- és akaratformálását (emocionális tudat).
a műveltségi tudás aktivizálhatóságát (rendelkezem intellektuális képességekkel és ismeretekkel)(intellektuális tudat).
a társadalombeli tényleges(valós) helyzet (illetve ennek alakíthatóságának) ismeretét és az adott társadalom működését biztosító tudatfeletti tényezők milyenségének megismerését.(morális tudat)

Még egyszer a nyomatékosítás kedvéért:
Az emberi tudat nem egységes dolog,

Freudnak igaza, volt tehát abban, hogy az emberi tudatot láthatatlan tényezők határozzák meg. De csak részben volt igaza, mert legalább ennyire meghatározó jelentőségűek a látható tényezők is.

2. Az egyéni tudatot meghatározó kollektív tényezők

Az egyedi tudatot meghatározó legáltalánosabb tényező a TERMÉSZET.
A természeten szűkebb értelemben az ember által még nem befolyásolt biológiai, földrajzi és csillagászati környezetet szokás érteni, szemben a technikai környezettel. Tágabb értelemben viszont a természet fogalma mind a négy összetevőt magában foglalja.

A tágabb értelemben vett természet fizikálisan foglalja magában a TÁRSADALMAT és a KULTÚRÁT, miközben ezek új minőséget képviselnek a természetben.
Nincs olyan ember, aki ne születne bele a természetbe, társadalomba és kultúrába és ne venne részt aktívan ezek formálásában.

A társadalom és a kultúra termelte ki magából a különleges öntudattal bíró, modern embert, az INDIVÍDUMOT.
Nincs olyan modern ember, akit ne határozna meg saját individualitása.

Látható, hogy ebben a modellben is a szenzuális tényezők az intellektuális tényezőkkel, miközben az emocionálisok a morálisokkal állnak szemben.

3. Az egyéni tudatot hogyan határozza meg a TERMÉSZET?

Minden egyén létében, testi funkciói által, akár tudatosan tudja és tudatosan figyel rá, akár nem, elválaszthatatlanul kötődik az a természethez:
az anyagi struktúrákkal való

TERMÉSZET = a szenzuálisan megtapasztalt, anyagi valóság tér-idő struktúrája.

A mentálisan egészséges ember nyelviségének kialakulásával eljut: az én vagyok (ÉLET) felismeréséig.
Aztán ráeszmél: a meg fogok halni (HALÁL) döbbenetére.
Később képessé válik arra, hogy ki tudja fejezni, hogy a fizikális dolgoknak mindig van pontosan meghatározható tulajdonsága (objektív MENNYISÉGISÉG, pl. a számosság).
Mások tapasztalataival szembesülve jön rá, hogy a fizikális dolgoknak van olyan tulajdonsága, amely egyéni véleménytől függ (szubjektív MINŐSÉGISÉG, pl. a szépség).
Az ember tehát nyelvi különbséget tud tenni a szenzuális lét alapfogalmai: élet-halál, mennyiség és minőség között.

TERMÉSZET = az emocionálisan átélt, dialektikus valóság létforrása.

Térjünk vissza az anyagi valóság egyénre gyakorolt hatására:
Minden embernek vannak fizikális jellegű, biológiai szükségletei (légzés, táplálkozás, tisztálkodás, ruházkodás, biztonság, alvás, nemiség, territórium), amit a saját mikrokörnyezetében elégít ki.
A primitív ember az állatokhoz hasonlóan közvetlenül, a földrajzi környezet által meghatározott biológiai környezetben él.
A modern ember viszont alapvetően a természetből átalakított technikai környezetben él.

TERMÉSZET = az intellektuálisan kialakított technikai valóság színtere.

A modern ember emocionálisan erősen kötődik a tulajdonához.
A tulajdonviszonyokat az ember pontosan fejben tartja.
A tulajdonviszonyokat befolyásolják a társadalomban alkalmazott elosztási (allokációs) módszerek.
Négyféle allokációs viszony lehetséges (Kornai János szerint):

A modern ember egy olyan gazdasági környezetben él, amelyet a piaci viszonyok határoznak meg és ahol mára már minden áruvá vált.
A modern felnőtt ember alapvető tevékenysége a technikai környezetben végzett munka, amely az anyagi jólétének a forrása.

TERMÉSZET = a morális szabályok fölé helyezett gazdasági valóság erőforrása.

A természet minden ember tudatára befolyással van. A természet a látszólagos (virtuális), elsődleges kollektív tudatformáló tényező.
Ennek közvetlen konkrét megnyilvánulási formája az anyag, az élet, a technika és a gazdaság.
Ezek a tényleges, elsődleges tudatformáló tényezők.
(Részben igaza volt tehát Marxnak ezzel kapcsolatosan. De csak részben.)

3. Az egyéni tudatot hogyan határozza meg a TÁRSADALOM?

A társadalmat egyének és közösségek alkotják.

Milyen egyének?

Milyen közösségek?

A. Fizikális helyek(azaz szenzuális tényezők) által meghatározott közösségek:
Absztrakt hatalmi közösségek által uralt konkrét regionális területeken és ezek központjaiban, továbbá kontrét lokális együttélési közösségekben élők alkotják a társadalmat.

A TÁRSADALOM mindenekelőtt egy együttélési közösség, amely egy (geográfiailag jól jellemezhető) régió (többnyire ország, vagy állam) területén él.

B. Cselekvésterek (azaz morális tényezők) által meghatározott közösségek:
Absztrakt foglalkozásközösségekben, de konkrét munkahelyeken tevékenykedők (ami pl. munkásság esetén gyárak, parasztság esetén agrárterületek, hivatalnokok esetén a hivatalok, papság esetén templomok, kereskedők esetén üzletek, értelmiség esetén kulturális intézmények és így tovább) hozzák létre a társadalmat.

TÁRSADALOM másodsorban az adott (kronológiailag jól jellemezhető) történelmi kor cselekvésterei által horizontálisan és vertikálisan is tagolt, politika által vezérelt tevékenységközösség.

C. Adottságok iránti elkötelezettségek (azaz emocionális tényezők) által meghatározott eszmei közösségek:

TÁRSADALOM (demográfiai és etnográfiai jellemzők segítségével történő) identitás megkülönböztető közösség.

D. A közösség által az egyéneknek átszármaztatott, a közösségiséget fenntartó készségek (azaz intellektuális tényezők) leginkább a különféle nyelvhasználatokban érhetők tetten:

A társadalom nyelviségével kapcsolatban érdemes egy kicsit elidőzni a közéleti, formális nyelvhasználatnál. Megnézni közelebbről, hogyan épülnek fel és hogyan működnek folyamatosan, illetve hogyan alakulnak át időszakosan:

TÁRSADALOM = azonos nyelv használatán alapuló (lingvisztikailag és stilisztikailag jól leírható) kommunikációs közösség.

A társadalom mindezeknek megfelelően tehát az emberek

Az a szép ebben a meghatározásban, hogy négy, egymást részben átfedő halmaz metszeteként határozza meg a társadalom fogalmát.
Ebből a részben átfedettségből természetesen a történelem során rengeteg, szenvedést és pusztulást okozó konfliktus származott.

Nincs olyan ember, akinek a tudatát ne befolyásolná alapvetően a saját társadalma. A társadalom ugyanis a természet után a másik fontos kollektív tudatformáló tényező.

4. Az egyéni tudatot hogyan határozza meg a KULTÚRA?

A kultúra szó is többrétegű fogalom. Jelentheti
- A biológiai kultúrát: vagyis a racionális és emocionális féltekékből felépülő emberi agyat.
- A humán kultúrát: amely a művészetből és a misztikából áll.
- A szellemi kultúrát: amely a tudományokból és a vallásokból tevődik össze.
- A szociokultúrát: amelyet a prehistorikus és a historikus közösségiség alkot.
[...]

5. Az egyéni tudatot hogyan határozza meg a INDIVIDUALITÁS (egyediség)?

- téridőbeli elkülönültség: a lét kizárólag az egyén számára jelenik meg, válik felismerhetővé.
- egyediség
- szellemi önállóság
- kiválasztottság: a társadalom az egyén érdekeit kell, hogy szolgálja.
[...]

24. Moore a filozófiáról

Olvassuk el közösen George Edward Moore: A józan ész védelmében című kötetének első tanulmányát, amelynek a címe: Mi a filozófia?

(forrás: antikvarium.hu)
Használjuk Wittgenstein módszerét: az egymás utáni lényegi gondolatokat sorszámozzuk!

A FILOZÓFIA FOGALMA EGYÉRTELMŰEN MEGADHATÓ:
1. Filozófia = általános leírás az egész világegyetemről. (létezés és viszonyulás)

A FILOZÓFIÁK CSOPORTOSÍTÁSÁNAK ALAPJA A JÓZAN ÉSSZEL VALÓ ÖSSZEHASONLÍTÁS:
2. A filozófusok nézetei különbözőek.
3. A józan ész nézetei manapság már általánosan elfogadottak.
4. Van aki azt állítja, hogy van Isten, és van aki azt, hogy semmiről sem rendelkezünk biztos tudással.

A JÓZAN ÉSZRE ALAPOZOTT FILOZÓFIA EGYIK KIINDULÓPONTJA A TÉRBELISÉG VIZSGÁLATA:
5. Rendkívül sok és sokféle anyagi dolog létezik, amiről a józan ész tud.
6. A téves nézeteket a józan ész idővel korrigálja.
7. A tudati tevékenység más, mint az anyagi tevékenység.
8. A világegyetemben legalább két lényegesen különböző dolog van.
9. Minden anyagi dolog hozzánk képest bizonyos irányban, bizonyos távolságra van.
10. Tudatunk ott van, ahol a testünk van.
11. Van, aki szerint a tudat nincs a térben.
12. Nem tudjuk, hogy a tudatunk hol van a testünkön belül.
13. A tudati tevékenység függ a testben lejátszódó változásoktól.
14. Csak az emberek és az állatok testéhez kapcsolódik tudati tevékenység.
15. A tudati folyamatok tere jóval szűkebb a tudattalan folyamatok terénél.
16. A tudattalan dolgok a tudatunktól függetlenül léteznek.
17. Sok olyan dolog van, aminek nem vagyunk a tudatában.

A JÓZAN ÉSZRE ALAPOZOTT FILOZÓFIA MÁSIK KIINDULÓPONTJA AZ IDŐBELISÉG VIZSGÁLATA:
18. Elhisszük azt, hogy volt olyan időszak, amikor nem volt tudat.
19. Elhisszük azt, hogy lesz olyan időszak, amikor nem lesz tudat.
20. Minden időben létezik.
21. Az idő a múltat, a jelent és a jövőt jelenti.
22. A létezés a kimondással való egyidejűséget jelenti.
23. Mást jelent a létezett, a létezik és a létezni fog.

A SZAKTUDOMÁNYOK NEM FILOZÓFIÁK:
24. A szaktudományok a létezők bizonyos csoportjaira vonatkozó ismeretekkel foglalkoznak.
25. A tudományban éles különbséget kell tenni a mai ismeretek (tények), a tegnapi hitek (tévedések) és a jövőbeli feladatok (ismeretlenek) között.

VANNAK FILOZÓFIÁK A JÓZAN ÉSSZEN TÚL ÉS A JÓZAN ÉSSZEL SZEMBEN IS:
26. A józan ész meggyőződései még nem jelentik a világegyetem általános leírását.
27. Az általános leírás szerint minden dolog anyagi, vagy tudati (nem anyagi).
28. Ha lehetnének más dolgok is, akkor az nem lenne általános leírás.
29. Ha létezik anyag és tudat, akkor létezik tér és idő is.
30. Az anyag és a tudat szubsztanciális (lényegi) létező, a tér és az idő nem szubsztanciális létező.
31. A nem szubsztanciális létezők sokan lehetnek.
32. A józan ész nem tudja eldönteni, hogy van-e Isten (az Isten eszméje túlmegy a józan ész határán)
33. Ugyanez vonatkozik a túlvilágra is.
34. Anyagon és tudaton kívül, ismeretlen szubsztanciális tényezőt feltételezni túlmegy a józan ész határán.
35. A szkeptikus megkérdőjelezi a dolgok létét.
36. Az illogikus csak a saját tudat létezését ismeri el.
37. Van, aki tagadja a tér és az anyag létezését.
38. A látszatok időszakos létezők.

MINDEN FILOZÓFIA EGYIK ALAPJA A LÉTELMÉLET:
39. A filozófiának az első problémája, hogy a dolgoknak hány fő csoportja van.
40. A létezés tudását bizonytani kell, az ellenvéleményeket pedig meg kell cáfolni.
41. Alárendelt kérdés a dolgok csoportjainak megkülönböztetése valamely tulajdonság alapján.
42. A metafizika foglalkozik a dolgok csoportjainak egymáshoz való viszonyával.

MINDEN FILOZÓFIA MÁSIK ALAPJA A (VALÓDI TUDÁST KUTATÓ) ISMERETELMÉLET:
43. Valamiről csak korlátozott számú módon lehet valódi tudást szerezni.
44. A tudásnak vizsgálhatjuk a pszichológiai eredetét.
45. A tudásnak vizsgálhatjuk a logikai igazságtartalmát.
46. A tudásnak vizsgálhatjuk a logikai bizonyítási alapjait.

A FILOZÓFIAI ALAPOKHOZ TARTOZIK AZ ETIKA IS:
47. A cselekedetek tulajdonságai között szereplő helyesség az etika alapja.
48. A "van"-t össze lehet kapcsolni a "jó/rossz volna, ha lenné"-vel.

A nagy kételkedő (kései) Wittgenstein veszi észre (talán éppen Moore-t lépésről lépésre tanulmányozva), hogy a nyelviség és az esztétika ugyanannyira fontos kiegészítő alapja lehet a filozófiának, mint a Moore által oly' nagyra tartott etika.

2021. április 12., hétfő

23. Hol van a világ középpontja?

Mindenki (kezdetben) azt hiszi magáról, hogy ő a világ középpontja.
Miért is?
- Mert a világot csak egy konkrét testbe és egy konkrét lélekbe, egy konkrét térbe és egy konkrét időbe zárva lehet érzékelni.
- Mert a világot elsődlegesen az érzékszervek útján ismerjük meg, szerzünk róla konkrét tapsztalatokat.
Nevezzük ezt a világképet, amikor is én (bárkit jelentsen is) vagyok a középpontban belülnézeti vagy egocentrikus világképnek.
Ez a világkép elég sok személyre szabott ismeretet tartalmaz ahhoz, hogy az egyén elboldoguljon a normál hétköznapi életben és akár még elégedett is legyen az életével.
Sajnos a hétköznapi életben vannak nem normál események is, mint például a súlyos betegségek, illetve a halál. Az ilyen léthelyzetekkel való szembesülés kollektív terméke a vallás.
A vallásos, vagy transzcendentális világkép a hagyományos, anyagi világot felülről, illetve alulról próbálja szemlélni.
E szerint a világkép egyik verziója szerint a világ közepe egy mindent tudó, mindenható emberszerű, a fizikai valóságon túli lény, aki felülről irányítja az evilág működését, miközben az evilág működésére hat az alvilág gonosz vezetőjének az ármánykodása is.
A tapasztalati jellegű, egyéni világkép hit és tanulás által egészül ki egy tapasztalaton túli, kollektív világképpel.
A vallás szándékosan merev, fikción alapuló nézetei az egyház révén marad fenn akár egészen hosszú ideig és fejti ki társadalmi stabilizáló szerepét.
A gondolkodáson alapuló emberi ész modellalkotó tevékenysége kezdetben az egocentrikus világképből indult ki és a csillagászati makrovalóság szerkezetét és működését kutatta.
A geocentrikus tudományos világkép a világot egy oldalnézeti, külső, mennyiségi megfigyelő szemszögéből láttatja. Ez a világkép tökéletesen összeegyeztethető logikailag a vallásos világképpel.
Az emberi ész objektivizmusa azonban továbbfejlesztette világképét és kidolgozta a heliocentrikus, mechanikus tudományos világképet, amelyben már Istennek lényegesen kevesebb szerep jutott.
Az emberi elme rájött arra is, hogy a világban a megfigyelő embernek semmilyen kitűntetett helyzete sincs és megalkotta a relativisztikus (a relativitáselméleten alapuló), makroszkópikus, determinisztikus tudományos világképet.
Aztán hamar kiderült, hogy a mikroszkópikus világ a makroszkópikussal szemben egyáltalán nem szabályos, hanem alapvetően sztochasztikus (véletlenen, valószínűségen alapuló).Ez a kvantummechanikai világkép.
A modern racionálisan gondolkodó ember zavarbaejtő tapasztalata, hogy rendelkezik ugyan mind a makro-, mind a mikrovilágra adekvát, kvalitatív valóságelképzeléssel, de ezeknek a lényegét megérteni, esetleg összeegyeztetni őket egymással egyáltalán nem képes.
A posztmodern tudományos világképű ember számára viszont nem okoz gondot a látszólag össze nem illő részletek (valóságszemléletek) összeillesztése.
Világszemlélete relativikus, megengedő jellegű.
A filozófia sokáig csak a tudományokat előkészítő pre(elő)tudomány volt. Majd miután a tudományok sokasága levált róla, teljesen kiüresedett.
Mára már a filozófia önmaga két oldalát (az objektivizmust és a ralatívizmust) vizsgáló poszt(utó)tudománnyá vált.
Polányi Mihály neves tudománypszichológus Személyes tudás című könyvében megpróbálta meghaladni az objektivizmus és a relativizmus szembenállását és előtérbe helyezni a kutatási folyamatban a kutató egyén személyes jelentőségét.

(forrás: bookline.hu)

Paksi Dániel Polányi könyvére alapozottan kifejlesztette az emergens fejlődés elméletét, amely már magyarázni képes az evolúció során bekövetkező rejtélyes, minőségi szintugrásokat (az élet kialakulása, az emberi tudat létrejötte) is.

Foglaljuk össze röviden az eddigieket!

A világnak, amíg élek, addig számomra szenzuálisan a lelkem a világ közepe.
Tudom, hogy az életem egy véges időintervallumot képvisel egy olyan időfolyamban, amely a létezésem után is hömpölyög továbbb.
A végesség tudatának elviselésében lelkileg (emocionálisan) sokat segít, ha azzal az elvárással élek a világ felé, hogy a világnak kellene, hogy legyen egy örök, állandó része, a fizikai valóságon túli közepe (nevezzük mondjuk Istennek).
Az iskolában viszont azt tanultam, hogy intellektuálisan közelítve a világhoz, annak makroszkopikusan nincsen közepe, mikroszkópikus szinten pedig még a környezetétől jó elkülöníthető határral sem rendelkezik.
Azt is megtanultam, hogy az élő anyag lényegesen másabb (fejlettebb, összetettebb), mint az élettelen, és ehhez hasonlóan a tudattal rendelkező ember is sokkal másabb, mint a tudattal nem, vagy csak részben rendelkező dologok, gépek, élőlények.
Az iskolában okos és lelkes tanárok tanították nekem nem is olyan régen, hogy az emberiség a tudás és a technika révén idővel kvázi mindentudóvá és majdnemhogy mindenhatóvá fog válni.
Manapság viszont már az iskolákban is tanítják, hogy a világról alkotott elképzelésünknek kell, hogy legyen morális vetülete is. A tudással és a technikával való globális visszaélés megfékezése miatt ugyanis mára már rendkívül fontossá vált a környezet- és jövőtudatosság.

A világ közepét keresve fokozatosan tárult fel tehát az emberiség előtt a mindenki számára azonosan adott valóság szenzuális, emocionális, intellektuális és morális összetevőrendszere. Az azonos létalap ellenére viszont az egyes emberek valóságbuborékából látható világképek perspektívikusságuk és egyedi jellegük miatt meglehetősen eltérők.

Az én világom például kívülről szürke, belülről nézve viszont élénken sokszínű.

2021. április 11., vasárnap

22. A történelem margójára

1. Kezdetek

Hol vannak az emberi történelem kezdetei?
- Az írásbeliség feltalálásánál? Az első fennmaradt történetírás keletkezésénél?
- Az emberi faj kialakulásánál? Az első tudati tevékenység kifejeződésekor?
- Az élet létrejöttekor?
- A világegyetem kialakulásakor?

Vagy nézzünk a másik irányba!
Képesek vagyunk-e tudatosítani a modern csillagászat elképzeléseit a jövőre vonatkozóan?
- A Tejút és az Androméda galaxisok ütköznek egymással.
- A Föld lakhatatlanná válik.
- A Föld beleolvad a felfúvódó Napba.
- A felfúvódó Nap felrobban.
- A haldokló Világegyetem tovább tágul, ki tudja meddig.

Innen nézve az emberi kultúra fejlesztéséért tett magasztos és fáradtságos tevékenységnek, de még az akármilyen alacsony szintű életnek sincs semmi értelme.

A vallásos embernek könnyű, ő el tudja képzelni, hogy az egész történet folytatódik egy láthatatlan, szellemi szinten.
A felvilágosult Hegel is el tudta képzelni, hogy az ész szelleme irányítja az időben materiálisan megnyilvánuló törtelmet.
Marx, Hegel materialista felfogású tanítványa viszont a feje tetejére állította ezt az egész elképzelésrendszert: szerinte az emberi szellem fejlődéstörténetét a mindenkori anyagi és gazdasági viszonyok határozzák meg.
Darwin felfogása az élővilág evolúciójáról a történelemszemléletet sem hagyta érintetlenül. A legszebb példája a biológiai alapú historizmusnak (spekulatív elmélkedésnek a történelem menetéről) Spengler tevékenysége. Ő nyolc kultúrkört említett, amelynek az életciklusa határozta meg a történelem menetét:
- az egyiptomi,
- a babilóniai,
- az indiai,
- a kínai,
- az antik,
- az arab,
- a maja,
- és a nyugati kultúrköré.
A Nyugat alkonya remek könyv, amely "jelentős szerepet játszott a weimari köztársaság liberális és demokratikus eszméinek aláásásában és a náci hatalomátvételt lehetővé tevő erkölcsi légkör kialakításában." (forrás: Politikai filozófiák enciklopédiája)

(foorás:bookline.hu)
Gyakorlatilag ezt a vonalat viszi tovább Samuel P. Huntington is, aki a civilizációk összecsapásáról és a világrend kialakulásáról beszél.
Szellemi ellenlábasa Francis Fukuyama viszont a történelem végéről, a globalizációnak a különálló emberi kultúrák feletti győzelméről elmélkedik.

Nagyon úgy tűnik, a filozófusok nem nagyon értették meg a történelem lényegét.

2. Folytatás

Vegyük végig extraröviden, mi is történt eddig!

A. Az emberi történelem kezdete előtt:
- biológialag kialakult az emberi faj,
- az emberi faj elterjed az egész Földön,
- kialakultak az egyes rasszok területei,
- az emberek vadászó, halászó, gyűjtögető mikroközösségekben (családokban, klánokban) éltek.
(Ezek a közösségek bázáródtak a természetbe és manapság már majdnem teljesen felszámolódtak.)

Említsük meg ezzel kapcsolatosan néhány manapság méltán népszerű könyvet:
Harari: Sapiens
Diamond: Háborúk, járványok, technikák.

A továbblépés kulcsmozzanata: bizonyos állat- és növényfajtok háziasítása.

B. A történelem tényleges kezdetén:
A történet többfelé váltágazott:
B1. A nomád, vándorló, állattenyésztő, kézműves mezoközösségek foglaltak el hihetetlenül nagy területeket.
Ilyen mezoközösségekre jó példa az észak-amerikai indiánok törzsszövetségei, vagy európában a kelták törzsei.
Ezeket a mezoközösségeket mára már teljesen elnyelték a történelem még nagyobb közösségei.

B2. A földművelő, kézműves közösségek (katonailag védett falvak, agrárvárosok) kialakulása és elterjedése mint köztudott a termékeny folyóvölgyekből indult.

B3. A birodalmi (katonai, bürokratikus, papi) makroközösségek kialakulása egyfajta centralizálódás eredménye.

B4. Bányászati, kohászati, kereskedelmi, katonai közösségek (városok) kialakulásának tipikus példája: Athén.
A klasszikus Athénon belül működtek:
- kézműves mikroközösségek (szobrászok, építészek, fazekasok),
- oktatási mikroközösségek (filozófiai iskolák)
- pénzügyi mikroközösségek (a kincstár a templomban volt)
- színházi művészeti mikroközösségek
- sportmikroközösségek (edzőtermek)
- fürdő mikroközösségek
- politikai mikroközösségek
- kereskedelmi mikroközösségek (piaci árusok)

A történelem sorsfordító eseményei: csaták, háború, hadjáratok, békekötések, szövetségek létrehozása.

A középkor során a decentralizáció hatására csak egyetlen lényegi struktúra jött létre:
a katonai és papi mezoközösségek (tartományok, grófságok, vár- és egyházmegyék) sokasága.

A történelem sorsfordító eseményei továbbra is: csaták, háború, hadjáratok, békekötések, szövetségek létrehozása volt.

A modern kor a gépesítés és a cégesítés terméke.

A kézműves mikroközösségekből egész szektorok jöttek létre. - ipari gyártó és építő szektor.
- közműszolgáltató szektor.
- szállítási szektor.
- kereskedelmi és szolgáltató szektor.
- hírközlési és távközlési szektor.
- pénzügyi szolgáltató szektor.

A cégek egyre nagyobbra és nagyobbra nőtek, a végén gazdasági szupermakroközösségekké váltak.

A történelem sorsfordító eseményei továbbra is: csaták, háború, hadjáratok, békekötések, szövetségek létrehozása.

A nagy háborúk után Európában felmerült az igény egy politikai-gazdasági szupermakroközösség (az Európai Unió) létrehozására.

A történelmet azonban nem csak a háborúk és a technikák befolyásolják, de a járványok is. Különösen a Kovid-19 járvány.

3. Konklúzió helyett

Az emberi történelem az egyre nagyobb és egyre bonyolultabb emberi közösségekről szól, melyek kíméletlenül kszorítják ki a náluk kezdetlegesebbeket.
De ezzel az építve-romboló tevékenysége révén az emberiségnek nevezett hiper-szupermakroközösség mára már eljutott a környezeti, ökológiai alapok lerombolásáig is. A természet azonban nem hagyja magát, megpróbál mind erőteljesebben visszavágni.
Lám az örökös harc tényleg a történelem sajátja, de talán nem úgy, ahogyan azt Marx kigondolta és megfogalmazta.

2021. április 8., csütörtök

21. Ideológiákról általában

1. Mi jut az eszembe az ideológia szó hallatán?

- a politikai pártok hangzatos ígéretei a választások során.
- nem valamilyen elv mellett való szilárd elkötelezettség, hanem a valakik ellen való tartós érzelmi hangolódás.
- a magasztos célokért küzdő politikai mozgalmak sikereinek korlátozottsága.
- a fegyveres politikai mozgalmak kegyetlenkedései.
- a túlzott szabadság gyengeségei.
- az antidemokratikus rezsimek propagandája, amellyel átmossák az emberek agyát, a hatalmuk megtartása érdekében.
- a történelemkönyvekből ismert jobbos-balos megosztottság.
- a történelemkönyvekből ismert birodalmak azon törekvése, hogy leigázzák a fél világot.
- az igazságtalan történelmi átalakulást sérelmezők szűnni nem akaró indulatossága.
- a saját nemzeti identitással rendelkezők büszkesége és mások lenézése.
- egyéni szinten a másság elfogadásának lelki nehézségei.

Egyszóval egyáltalán nincs jó véleményem az ideológiákkal kapcsolatosan.
Járjuk körül magát a fogalmat, hátha megváltozik, vagy legalább árnyalódik a véleményem!

2. Honnan származik az ideológia kifejezés?

Az ideológia szót egy felvilágosult francia arisztokrata filozófus (de Tracy) találta fel neologizmusként 1796-ban terápiás céllal.
Eredetileg az ideák (filozófiai eszmények) hobbitevékenységként történő tanulmányozgatását jelentette.
Ezt viszont már a korabeli közvélemény sem igazán tartotta hasznos elfoglaltságnak és felesleges spekulációként kezelte.
Lám-lám már a kezdet kezdetétől balsors ült ezen a szón, a negatív mellékzönge már a legkorábbi időkben hozzátapadt.

A szó alkotója felvilágosult gondolkodó volt, mit jelent ez a szó vonatkozásában?

A felvilágosodás olyan szellemi mozgalomnak tekinthető, amely az egyházi ideológiát akarta levátani és az ész ideológiáját állította a helyébe ironikus módon a francia forradalom legvégén újraszabott vallási köntösben.
A felvilágosodás eredményeként az ateisták a vallást hamis tudatként kezelték. Különösen jellemző ez az ateista hozzáállás Marxra, aki az ideológia szót felfedezte magának és a jelentését jelentősen átalakította.
Marx a Német ideológia című könyvében a politikai pártok mindegyikének a nézeteit ideológiának minősítette. Az ideológia szó innentől kezdve gyakorlatilag politikai ideológiát jelent.
Marx radikális újítása az volt, hogy gazdasági alapon filozofált és politizált. Egy az egész történelmen áthúzódó, gazdasági jellegű, társadalmi szembenállást vizionált, valamint az akkori elnyomott osztály (a munkásosztály) jövőbeli hatalomátvételének szükségszerűségét.
A szerencsétlen ideológia szó újabb negatív felhanggal gyarapodott ezáltal: pártos, utópisztikus jellegű lett.

De ezzel el is érkeztünk a tudásszociologiáig, ami a marxista megközelítést egy értéksemlegesebb megközelítésre próbálta lecserélni. Különösen említésre méltó ebből a szempontból Mannheim Károly 1929-es Ideológia és utópia című könyve.
Mannheim Károly tudásszociológiája szerint az ideológiák olyan szimbólikus rendszerek, amelyekből hiányoznak a tudományos elméletek, pragmatikus stratégiák és az érvelő erkölcsfilozófiák tulajdonságai. (forrás: Politikai filozófiák enciklopédiája)

Na jól van, akkor ezek szerint elméletileg is reménytelen a helyzet, hogy eljussunk egy olyan szintre, amikor az ideológia szó negatív megítélést eredményező jelentéstartalmaitól megszabadulhatunk.
Felmerül azonban egy fontos kérdés: Lehet-e élni nélkülük?

3. Ideológiák nélkül élni olyan, mint identitás nélkül lenni?

Az ideológiák a történelem termékei, és már az ideológia kifejezés megalkotása előtt is léteztek.
A modern korban aztán tudatosultak és társadalmi tudatformáló tényezőkké váltak.
Az ideológiák látható és láthatatlan módon, teljesen áthatották a modern világot.
Voltak, akik vakon hittek a vezérek által kinyilatkoztatott dogmákban, és olyanok is, akik csak úgy tettek, mintha hinnének bennük.
A főbb modernkori ideológiákat és egymáshoz való viszonyaikat részleteiben lásd az ideológiák tárháza csatornán:

A modernkori politikai ideológiák családfája rendkívül szemléletes módon megtalálható a Wikipédián: itt.

4. De mi a helyzet a posztmodern korral?

Mark Fisher könyve:

(forrás: bookline.hu)
jól láttatja milyen is az az antitotalirista, szép, új világ belülről, amelyben élünk.
A könyv előnye, hogy a globális kulturális problémák felismeréséig eljut, de a hátránya, hogy a megoldásokig viszont sajnos nem.
Nehéz ugyanis mit kezdeni azzal a rendszerrel, amelyben még a rendszer elleni lázadás is a rendszer része.
(És talán ennek a kilátástalságnak lett az áldozata a fiatalon öngyilkosságot elkövető szerző is.)

5. Konklúzió helyett

Ugyan nem árt, ha tisztában vagyunk a társadalmilag meghatározott szellemi lehetőségeinkkel és korlátainkkal, de nem érdemes hagyni, hogy az intellektusunk túlzottan belebonyolódjon a lehetőségek és a kényszerek koronként változó szövedékébe.
Úgyhogy én itt abba is hagyom a további vizsgálódást.

2021. április 7., szerda

20. Voluntarizmus

1. Segédeszözök

A. Ki kicsoda a filozófiában?

(forrás: moly.hu)
A szótár jellemzői:
-olcsón beszerezhető
-több szótár összedolgozásából jött létre, kvázi világnézetsemleges
-túl sok lényegtelen szereplőt tartalmaz
-tömör, többnyire semmitmondó, de néha egészen találó megfogalmazásra törekszik.

B. Walter Brugger: Filozófia lexikon

A szótár jellemzői:
-drágán, nehezen beszerezhető
-vallási megközelítésen alapszik
-átfogó, részletes, precíz megfogalmazású
-személyek helyett a főbb témákra és ezek fogalmi kapcsolatrendszerére koncentrál

C. Britannica Hungarica Kisenciklopédia Filozófia

A szótár jellemzői:
-átlagos áron beszerezhető
-tárgyilagos, világnézetsemleges megközelítésű
-csak a legfontosabb szereplőkre és témákra koncentrál, de azt korrektül kifejti

D. The Penguin Dictionary of Philosophy

(forrás: amazon.com)
A szótár jellemzői:
-nem túl drágán beszerezhető
-angol nyelvű, az angol kultúrát előtérbe helyező
-első megközelítés kialakításához szükséges információkon valamivel túlmutat
-néhol infografikai eszközöket (megértést segítő ábrákat) is tartalmaz.

2. Mi a filozófia? (Szerintem)

A filozófia
- a fizikai segédeszközök nélküli* megfigyelésről,
- a túláltalánosító és a szélsőségesen megkülönböztető jellegű gondolkodásról,
- a mások meggyőzésére és a saját tartalom értékének bizonyítására törekvő közlésről,
- a nagyon nehéz, nyitott intellektuális problémákhoz és ezek megoldásmódjaihoz való nyugodt, megfontolt érzelmi viszonyulásról
szól.

*(legfeljebb egy intellektuálisabb kinézetet biztosító szemüveg használható)

3. Milyen az emberi megismerés? (Szerintem)

Az ember (én és bárki más is) csak olyan szűrőn keresztül képes fogalmilag szemlélni és nyelvileg adekvátan láttatni a valóságot, amely minden lehetséges tartalmat emberi mivoltának megfelelően négy alapösszetevőre bont.
Ez a négy lényegileg különböző összetevő:
- a szenzuális összetevő (sz)
- az emocionális összetevő (e)
- az intellektuális összetevő (i)
- és a morális összetevő (m)
A négyfelébontás használatának előnye, hogy elkerüljük azt a hibát, hogy csak az egyik, vagy csak a másik összetevőre öszpontosítunk, és így nem válik egysíkúvá a gondolkodásunk.
Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért éppen négyfelébontás, miért nem háromfelé-, vagy ötfelébontás a legmegfelelőbbnek tartott logikai eljárás.
Természetesen a négy összetevőt összevonással kevesebb összetevőre is lehet redukálni, továbbá valamely tényező felbontásával az alaptényezők száma növelhető, ez az egyén mentális felfogóképességén és világlátásán alapszik. (Nekem a négyféleség vált be, illetve vált megszokottá.) Ennek megfelelően a négyes számnak csak gondolkodássegítő (technikai jellegű) szerepe van. Ez nem egy olyan számmisztika, amely a valóság rejtett struktúráját hivatott feltárni.(Pedig szeretném hinni, hogy van valami rejtélyes erő, ami a háttérből működteti az egészet.)

3. Hogyan lehet eljutni az akarat fogalmáig?(Szerintem)

Elsődleges filozófiai megkülönböztetés:
- viág,
- és az ember.

Az ember felbontása összetevőkre:
- Biológikum, fizikum (test és megjelenés)
- Pszichikum (lélek és jellem): FOLYAMATOK ALKOTJÁK!!
- Intellektum (műveltség és intelligencia)
- Szociológikum (szerep és státusz)

Az általános pszichológia feltérképezi az összes főbb lehetséges lelki folyamatot:

	Szenzuális összetevő:	Emocionális összetevő:	Intellektuális összetevő:	Morális összetevő:
Információ befogadás:	-állapotérzékelés\| észlelés	-folyamatfigyelés\| tudatosítás	-kódolvasás\| szövegértés	-helyzetérzékelés\| helyzetfelismerés
Irracionális infofeldolgozás:	-érzelemátélés	-érzelmi viszonyulás	-eszményesítés	-szükségletkezelés
Racionális infofeldolgozás:	-tanulásos problémamegoldás	-elképzelés	-gondolkodás	-emlékezés
Viselkedés:	-cselekvés	-szándékozás, akarás*	-szabálykövetés	-kommunikálás, közlés

* Ez lenne az AKARAT?

4. Voluntarizmus kontra intellektualizmus?

Alapkérdés:
Az értelem, vagy az akarat fontosabb fogalom, a világ filozófiai megértésében?

Az intellektualizmus szerint: az értelem.
A voluntarizmus szerint: az akarat.

5. Elő a lexikonokkal!

A. Ki kicsoda a filozófiában? 183. oldal

VOLUNTARIZMUS:
Idealista filozófia irányzat, mely szerint a világ ősalapja az emberi akarat. Tagadja, hogy azt a környezet meghatározza.
Megjegyzés:
Ez bizony elég ködös, semmitmondó meghatározásnak tűnik.

B. Britannica Hungarica Kisenciklopédia Filozófia 339. oldal

VOLUNTARIZMUS:
Szerint
1. Az egyéni élet legfőbb irányítója az akarat, szemben az intellektussal.
2. A társadalmi élet legfőbb irányítója az akarat, szemben a társadalmi szükségszerűségekkel.
3. A világ legfőbb irányítója az akarat, szemben az objektív törvényszerűségekkel.

Törtéti megnyilvánulásai és fajtái:
1. Arisztotelésszel szemben Szent Ágoston: akarni kell Isten szeretetét. (teológiai voluntarizmus)
2. Tomizmussal szemben Duns Scotus: az értelem az akarattól függ, de a valóság nem függ az akarattól (pszichológiai voluntarizmus)
3. Racionális vallásossággal szemben Pascal: a szív érvei az elsők az értelemével szemben.
4. Erényetikákkal szemben Kant kategorikus imperatívusza (etikai voluntarizmus).
5. Hegellel szemben Schopenhauer szerint a világmozgató akarat vak, irracionális és tudattalan. (metafizikai voluntarizmus)
6. Keresztény morállal szemben Nietzsche hatalom akarása (egzisztencialista volintarizmus).
7. Igazságeszményekkel szemben William James szerint a szándék és a gyakorlat a tudás és az igazság forrása. (pragmatista voluntarizmus).

C. Walter Brugger: Filozófiai lexikon 485. oldal

VOLUNTARIZMUS:
Rendszerezzük a fajtáit!
1. Metafizikai ~: Schopenhauer és Eduard Hartmann): a valóság legmélyebb alapja az akarat.
2. Pszichológiai ~:Genti Heinrich és Duns Scotus
kiterjesztett változata:
3. Teológiai ~:
- Luther: Isten akarata az első a természet rendjével szemben.
- Ockham: az erkölcsi rend Isten akaratán nyugszik.
4. Ismeretelméleti ~: Kant: a gyakorlati ész elsőbbséget élvez a elméleti ésszel szemben.
ennek egyik továbbfejlesztett változata a pragmatizmus.
5. Etikai ~: Nietzsche ember feletti ember eszménye.

Kezd összeállni a kép:
A voluntarizmus eredendően (erősen emocionális jellegű) teológiai voluntarizmus.
A teológiai voluntarizmus szelíditett változata a pszichológiai voluntarizmus.
A teológiai voluntarizmus kiterjeszthető a szenzuális világ egészére, ekkor metafizikai voluntarizmushoz jutunk.
A teológiai voluntarizmus intellektuális vetülete az ismeretelméleti voluntarizmus.
A teológiai voluntarizmussal nyíltan szembe száll az etikai voluntarizmus.

D. Rhe Penguin Dictionary of Philosophy 594. oldal + Wikipedia

VOLUNTARIZMUS:
1. teológiai (morális) megközelítés:
Az erkölcsi jót és rosszat az isteni akarat határozza meg.
Az emberi sorsot formáló isteni akaratot intellektuális módon nem lehet megérteni.

2. kulturális (intellektuális) megközelítés:
Az egyéni akarat a szocializáció során a társadalmi rendnek észrevétlenül rendelődik alá.
Az egyén viszont élete bizonyos korszakaiban ösztönösen lázad az intellektuálisan megalapozott rend ellen.

3. politikai (emocionális) megközelítés:
A hatalom érvényesíti az akaratát az uralma alatt állók felett, akik kénytelenek elismerni a legitimitását.
A történelmi akarat a hit és nem az értelem által irányítható, ami néha egészen tragikus következményekhez is vezethet.

4. biológiai (szenzuális) megközelítés:
Az élet (az önző gén) élni és élni akar, függetlenül az emberi élet értelmességétől.
Nevezzük ezt mondjuk az élet akaratának a realitásokkal szemben.

6. Konklúzióféle

A voluntarizmus az emberi élet nagy ellentmondásainak egész sorára mutat rá.
Ha van haszna a filozófiának, akkor talán éppen ez az.

2021. április 5., hétfő

19. Edmund Jacoby: 50 híres filozófus

1. A könyv borítója

(Forrás: antikvarium.hu)

2. Tartalom

Ókor:
1. Milétoszi Thalész: A filozófia kezdetei
2. Eleai Parmenidész: Létfilozófia
3. Szókratész: A filozófusok szentje
4. Konfucius: A tradicióval helyes bánásmódról
5. Buddha: A világ izgalmaitól való tartózkodás
6. Platón: Az ideák gondolkodója és költője
7. Arisztotelész: A tudás nagy rendszerezője
8. Epikurosz: A gondtalan élet materialista filozófiája
9. Kitioni Zénon: A sztoa - az önfegyelem filozófiája

Középkor:
10. Plótinosz: Neoplatinizmus - filozófia és megváltásmisztika
11. Szent Ágoston: Időfilozófia és korszakváltás
12. Abélard: A középkori felvilágosult
13. Averoes: Arab arisztelianizmus
14. Aquinói Szent Tamás: A filozófia az egyház szolgálólánya
15. Nicolaus Cusanus: A harmonikus kései középkor

Újkor:
1500-as évek:
16. Niccolo Machiavelli: Céltudatos racionalitás, avagy a metafizikai gondolkodás vége a filozófiában

1600-as évek:
17. Francis Bacon: A tudás hatalma
18. Thomas Hobbes: Ember embernek farkasa
19. René Descartes: Gondolkodom, tehát vagyok
20. John Locke: Liberális józan ész és empirizmus
21. Baruch Spinoza: Isteni természet és emberi szabadság

1700-as évek:
22. Gottfried Wilhelm Leibniz: Eleve elrendezett harmónia, avagy: a lehetséges világok legjobbika
23. George Berkeley: Csak az észlelésünk létezik
24. Voltaire: a filozófus mint publicista
25. David Hume: az emberbarát szkeptikus
26. Jean-Jacques Rousseau: Vissza a természethez
27. Denis Diderot: Az enciklopédia lelke
28. Adam Smith: Etika és közgazdaságtan
29. Immanuel Kant: Ész, tapasztalat és szabadság

1800-as évek:
30. Johann Gottfried Herder: Nyelv, természet és történelem
31. Johann Gottlieb Fichte: abszolút szabadság - a gondolat szabadsága
32. Georg Wilhelm Friedrich Hegel: A műveltség és a munka értelmes viszonyokat teremt
33. Friedrich Wilhelm Joseph Schelling: Elgondolható-e az érzéki értelem
34. Arthur Schopenhauer: Az ember saját ösztöneinek a játéka, és az élet értelmetlen
35. Aguste Comte: Pozitivizmus és szociális haladás
36. John Stuart Mill: Mi van az emberek hasznára?
37. Sören Kierkeggard: Vagy-vagy
38. Karl Marx: A gyakorlat filozófiája
39. Friedrich Nietzsche: Az anti-Szókratész

1900-as évek:
40. Henri Bergson: Életfilozófia és természettudomány
41. John Dewey: Korlátlan fejlődés, az amerikai pragmatizmus
42. Bertrand Russell: Logikai világosság, liberalizmus és humanizmus
43.Ludwig Wittgenstein: Amiről beszélni lehet, és amiről hallgatni kell
44. Martin Heidegger: Lét és idő
45. Max Horkheimer: A felvilágosodás dialektikája
46. Karl Popper: Haladás próba-szerencse alapján
47. Jean-Paul Sartre: A társadalmi lét és az egyén szabadsága
48. Hannah Arendt: Politikai gondolkodás korlátok nélkül
49. Michel Foucault: A humanizmus dekonstrukciója
50. Jürgen Habermas: Az értelem rekonstrukciója
Teszt:
Társítsd a következő személyeket a hozzájuk tartozó jellemzéseikkel!